Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. Smil postás csakugyan kapott 5 forintot Szopko Brúnótól azért, hogy gr. Telekire szavazzon. Ellenben nem adott helyt a m. kir. Curia a kérvénynek Steinberg Berko és Neubauer Hers szavazatait illetően, mert a bizonyitási eljárás adatai szerint, Steinberg Berko az 5 forintot azért kapta Chajmovits Mosko Lébától, mert 5—6 választót szállított. Neubauer Hers megvesztegetésére pedig semmi bizonyiték nincs. Ugyancsak elutasittatott a kérvény Jakabovits Lázár és Friedmann Léba szavazatait illetőleg, mert a bizonyitási eljárás adatai szerint ezek a pénzt nem megvesztegetési czélból, hanem választók szállításáért kapták. Továbbá elutasittatott a kérvény a II. 8-ra azért, mert nem nyert igazolást, hogy a szavazásra jelentkezett Czimbota Stefan Antuszé a szinevéri névjegyzékben 35. a. fölvett Czimbota Stefan MikuHnnal azonos. De elutasítandó volt a kérvénynek az a része is, a mely a tárgyalásnál 116-ra leszállított kovácsréti szavazat érvénytelenítésére irányul. Forberger Pál maga eskü alatt kihallgatva tagadta, hogy a panaszolt fenyegetéssel élt, a kihallgatott néhány kovácsréti választó a panaszt egyenésen megczáfolja, az előállított uj tanuk közül Bilej Fedor Andrin szerint néhány kovácsréti választó mondta ugyan, hogy ők kénytelenek gr. Teleki Gyulára szavazni, mert ők a gróf nélkül nem élhetnek, de fenyegetésről a választók e szerint a tanú szerint sem beszéltek. Az a körülmény pedig, melynél fogva a tanú szerint néhány kovácsréti választó kijelentette, hogy ők szeretnének Seján Antalra szavazni, valamint Rudas Mihály szintén uj tanúnak az a vallomása, mely szerint ő hallotta, mikor a kovácsrétiek egymás között arról beszéltek, hogy egy bizonyos Amberger azzal fenyegette őket, mikép nem ad nekik semmit, még legelőt sem, ha Sejánra és nem gr. Teleki Gyulára szavaznak, nem nyújt elfogadható alapot annak megállapítására, hogy a panaszolt fenyegetés valóban megtörtént és hogy a 116 kovácsréti szavazó ily fenyegetés folytán szavazott gr. Teleki Gyulára. Az előadottak következményéül megállapítja már most a m. kir. Curia, hogy gr. Teleki Gyulára esett 1605 szavazatból feltétlenül 2, — a bizonyitási eljárás eredményéhez képest 16 szavazat mondatott ki, mint érvénytelen, levonandónak, minek folytán marad gr. Teleki Gyulának 1587 érvényes szavazata. Ellenben az ellenjelölt Seján Antalra adott 1418 szavazathoz hozzáadandónak mondatott ki feltétlenül 7, — a bizonyitási eljárás eredményéhez képest 35, összesen 42, ugy hogy a Seján Antalra adott szavazatok száma 1460. Az ellenkérvény folytán elrendelt bizonyitási eljárás adatai szerint azonban a Sejánra adott szavazatokból a m. kir. Curia a következőket mondja ki érvénytelennek : Ezek szerint a Seján Antalra adott szavazatokból 5 szavazat leszámítandó lévén, marad 1455 érvényes szavazata, s ekként kétségtelen, hogy az érvényes szavazatok általános többségét gr. Teleki Gyula nyerte el. A dolog ilyen állásában tehát a kérvényt az 1899 : XV. t.-cz. 121. §-a értelmében el kellett utasítani és kérvényezőket a 129. §. értelmében a választásvédők részére a költség megfizetésére kötelezni. A költség összegének megállapításánál vezérelvül szolgált az, hogy a választási elnök személyesen védekezett és államhivatalnok, hogy a