Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. 149 képviselőnek és a többi választásvédőknek közös meghatalmazottjuk volt s ez a meghatalmazott a bizonyitási eljárás folyamán nem személyesen, hanem oly helyettes által képviselve járt közben, kit sem a képviselő, sem az ellenkérvényezők meghatalmazottjukul nem vallottak, kinek költsége tehát kérvényezőket nem terheli. Úgyszintén meg nem állapíttatott a költség Katrics Kálmán részére a kérvényezőkkel szemben azért, mert ennek a megállapításnak csak az esetben van helye, ha az illető meghatalmazott ügyvéd, már pedig Katrics Kálmán, a ki a bizonyitási eljárás során képviselte a kérvényezőket, nem ügyvéd ; ez a költség Metzler Gusztáv dijának a megállapításánál is figyelmen kivül hagyatott, mert Metzler Gusztáv a kérvényezőket a bizonyítási eljárásnál nem képviselte. 23. Szatmári Mór esete.1) (3. §. 2., 7., 8. p., 14., 23., 46., 70., 71., 72., 79., 114., 119. §§. 1878 : V. t.-cz. 172. §.) I. Miután a kérvény határozottan előadja, hogy az izgató kifejezéseket a képviselő programmbeszédében használta, miután továbbá kérvényezők a 3. §. 8. pontját is kifejezetten felhívták, ennélfogva nem találtatott szükségesnek, hogy a kérvény szövegében külön is kiemeltessék, mikép az izgató kifejezések azzal a czélzattal használtattak, hogy ezek által a képviselő a választás eredményét befolyásolja.2) II. A 3. §. 8. pontja két külön rendelkezésének megfelelőleg az izgatás elkövetésének|módja is kétféle, a melyek elseje a »gyülöletre izgatás* (osztály, nemzetiség, stb. ellen). Minthogy pedig a gyűlöletre izgatásnál az elkövetés módja az egyes osztályok, nemzetiségek, hitfelekezetek tényleges helyzetének gyűlöletes szembeállításában s oly kifejezések használatában áll, a melyek gyűlölet gerjesztésére alkalmasak: a gyűlöletre külön felhívás nem szükséges,3) III. Bárha a bizonyitási eljárás elrendelése és annak foganatosítása után oly változások álltak is be a m. kir. Curia itélőtanácsában, a melyek a 14. és 119. §§-ok alapján a kérvénynek egészen uj tárgyalását tették szükségessé; ugy mégis, tekintettel arra, hogy a felek az uj tárgyaláson az előző alkalommal megnevezett tanukat ugyanazon tényekre kérték kihallgattatni — ezek pedig az első tárgyalás után elrendelt és foganatosított bizonyitási eljárás folyamán már kihallgattattak, — ennélfogva a m. kir. Curia a már meglévő bizonyitási anyagot a további eljárás alapjául elfogadta.4) IV. A m. kir. Curia a tanubizonyitékok mérlegelésénél az úgynevezett pozitív és negatív tanuk közt különbséget nem tesz és igy valamely beszéd elmondásánál jelen volt egyének, a kik annak tartalmáról közvetlen érzéki észleléssel tudomást szerezni képesek, egyenlő nyomatékkal és sulylyal mondhatják, hogy a szónok bizonyos kifejezéseket használt vagy nem használt. Továbbá a nem emlékezés némely részletekre nem zárja ki az ') Vál. Margittán, 1902. június 25-én. Kérv. Morvay Loránd és társai. Vál. védők: Burger Pál és társai. a) Lásd: gróf Teleki Domokos esetét (5. III.), Udvary Ferencz [50. I.) 3) Lásd Pavlovits Ljubomir (2. II.), Valasek János (13. II.) eseteit, *) Lásd báró Harkányi János (49. II.) esetét.