Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

4 Curiai bíráskodás. porosz honossági törvény 23. §-a értelmében a porosz állampolgárságot elvesztette, másrészt pedig a hadseregben, tehát az 1848 : III. t.-cz.8. §-ára való tekintettel magyar államnál eltöltött tiz évnél hosszabb szolgálattal és Magyarországban volt ugyanilyen tartamú folytonos tartózkodással a magyar állampolgárságot megszerezte, ugy hogy a midőn fia, báró Gágern Miksa 1867. évi július hó 8-án Hadházon, tehát Magyarországban született, ez mint magyar állampolgár született és az 1879 : L. t.-cz. 2. §-ának 1. pontja értelmében a magyar állampolgárságot már leszármazással megszerezte. Felhozza továbbá védelmül azt, hogy a leszármazással megszerzett ezt az állampolgárságot el nem vesztette azzal, hogy az atyja, báró Gágern Ottó 1885. évben osztrák állampolgárságot szerzett, mert a most idézett 1879 : L. törvényczikkben nincs oly rendelkezés, melynél fogva ily esetben az idegen állampolgárságot nyert egyén kiskorú és vele ki nem költözött gyermeke, a milyen 1885. évben báró Gágern Miksa volt, magyar állampolgárságát elvesztené, a mint hogy báró Gágern Miksa 1885. évben, mint hadházi illetőségű, tehát magyar honos soroztatott be katonának, utóbb pedig katonai szolgálatának kitöltése után 1893. évben NemesMilitics községben, mint legtöbb adót fizető, a községi képviselőtestületnek s ugyanakkor Bács-Bodrog vármegye törvényhatósági bizottságának szintén adó alapján tagja volt, esküdtbirósági szolgálatra összeiratott, Lőcsközség országgyűlési kép viselő választóinak 1901. évre érvényes névjegyzékébe felvétetett s mindezekből azt következteti, hogy magyar állampolgársága általánosan elismertetett, mindig s általánosan magyar állampolgárnak tekintetett s olyan jogok gyakorlatára s oly kötelezettségek teljesítésére hivatott fel közhatóságilag, a melyeket a vonatkozó törvények a magyar állampolgár minőségéhez kötnek. Mindezeknél fogva nem egyéb mint tévedés az, hogy báró Gágern Miksa 1900. évben a magyar állampolgárság megszerzése iránt lépéseket tett, ez a tévedés pedig a jogilag létezett, soha meg nem szűnt magyar állampolgárságát meg nem szüntette ; minek folytán az 1879 : L. t.-cz. 15. §. második bekezdésének alkalmazhatása ki van zárva, esetleg pedig ez az eljárás, tekintettel az atyja által 1885. évben szerzett osztrák állampolgárságra, reá nézve visszahonositásnak tekintendő, mely esetben a fentidézett törvényczikk 15. §-ának második bekezdésében előirt tiz esztendő a 44. §. rendelkezéséhez képest reá ki nem terjed. A m. kir. Curia a védelem emez érveinek, valamint a kérvényezők meghatalmazottja részéről azokra tett észrevételeknek s a védelem ellenészrevételeinek mérlegelésével mindenekelőtt tényként megállapítja azt, hogy báró Gágern Miksa atyja, báró Gágern Ottó, magyar állampolgárságot soha nem szerzett. A régi magyar jogszokás és az 1879 : L. t.-cz. rendelkezései a magyar állampolgárság megszerzéséhez a kifogástalan magaviseleten és a belföldön bizonyos időn át megszakítás nélkül folytatott lakáson kívül lényegileg egyaránt megkövetelik azt, hogy az a külföldi, a ki a magyar állampolgárságot megszerezni kívánja, erre irányuló akaratát világosan, vagy legalább külsőleg észlelhető tényekben kifejezze s azonkívül valamely belföldi község kötelékébe felvétetett, illetve felvétele a község által kilátásba helyeztetett legyen.