Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

124 Curiai bíráskodás. 3. §. 4. pontok alá vonható érvénytelenségi ok alapjául szolgálható tényálladék megállapítására ép oly alkalmatlanok, mint az általánosságban minden közelebbi meghatározás és a megfélemlített választók megnevezése nélkül felhozott bántalmazási fenyegetés és megkéseléssel való megfélemlítés és mert Bontya Athanáz azt állítja ugyan, hogy a választásra becsalogatták és Lendlre leszavaztatták, de maga sem mondja, hogy egyáltalán és ki által lett volna a szavazás leadására megfenyegetve, a választói jog szabad gyakorlatának erőszak általi megakadályoztatásáról tehát ebben az esetben sem lehet szó. Nem volt elrendelhető a bizonyítási eljárás az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 6. pontjára alapított érvénytelenségi okra vonatkozóan a IV. 1., 2. és 3. pontok alatti ténykörülményekre, és pedig azért, mert ennek az érvénytelenségi oknak alapjául szolgáló tényálladék megállapítására nem elegendő általánosságban annak előterjesztése, hogy a választók különböző időkben és különböző korcsmákban etetve és itatva lettek, hanem egyúttal az etetett-itatott választók egyénenként megnevezendők lettek volna, a mi azonban a kérvényben meg nem történvén, és a tárgyalás folyamán beterjesztett névjegyzék, mint uj tény, figyelembe vehető nem lévén, érvénytelenségi tény egyáltalán fenn nem forog, és mert ha Catana György Rosca György által etetve-itatva lett volna is, kérvényezők egyetlen tényadatot sem szolgáltattak arra nézve, hogy Lendl Adolf ebben a cselekményben részes vagy abba előzetesen és kifejezetten beleegyezett. Végre nem volt elrendelhető a bizonyítási eljárás az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 8. pontjára alapított érvénytelenségi okra vonatkozóan az V. alatt felhozott ténykörülményre azért, mert Berariu Gejtyin kortesnek az a kijelentése, hogy Lendl megválasztása esetében az egyes bérlők kezén levő közalapítványi birtok az egyes lakosoknak 30 évre kiosztatik, még ha megtörtént volna is, a tulajdon jogintézménye elleni izgatás tényálladékát nem állapítja meg, mert a közalapítványi birtoknak nagyobb részekbeni bérlete helyett annak kisebb parczellákra való felosztása kieszközlésének ígérete törvénybe ütköző cselekményt nem képez, de különben is kérvényezők egyetlen tényadatot sem szolgáltattak annak bizonyítására, hogy Lendl Adolf az állított kijelentés megtételében részes vagy abba előzetesen és kifejezetten beleegyezett. Az itt I—V. alatt felsorolt feltétlen érvénytelenségi okok és tények nem voltak mérlegelés alá vehetők, mert kérvényezők az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 10. pontjára nem hivatkoztak. Az előterjesztetteknek figyelembe vételével és a tárgyalás eredményéhez képest am. kir. Curia 1902. évi január 29-én 91. sz. a. hozott végzésében I—XIII. pontok alatt tüzetesen megállapította azokat a tényeket, melyek a vizsgálat alapjául szolgálnak és a kérvényezők által bizonyitandók és ezen tényekre nézve a bizonyítási eljárást el is rendelte. A vizsgálat befejeztetvén és 1902. évi június hó 16. és 17. napjain a nyilvános szóbeli tárgyalás megtartatván, ennek eredményéhez képest a kérvény elutasítandó volt a következő okokból: Kérvényezők arra nézve, hogy az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ának 2. és 3. pontjaira alapított érvénytelenségi okokra vonatkozóan felhozott csélekményekben dr. Lendl Adolf részes és különösen arra nézve, hogy dr. Lendl Adolf a jelen ítélet I. 2. és II. 3., 5., 7., 9., 12., 14., 17., 20., 22., 23.,124.