Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

106 Curiai bíráskodás. Kovács B. József és Pósa György szavazatát hozták fel, a mely négy szavazat számszerű összegénél fogva az Enyedi Lukácsnak a választási elnök által kihirdetett hét többségét le nem ronthatja. EzeK szerint a 28. §-ra alapitott kérelem elesvén, dr. Kelemen Béla ellen felhozott és esetleg bizonyitott feltétlen érvénytelenségi okoknak csak az lehet a következménye, hogy az ekkép nyert szavazatok, annak megállapítása végett, hogy Enyedi Lukács elnyerte-e az érvényesen beadott szavazatok többségét, Kelemen Béla szavazataiból, a 83. §. értelmében, levonandók, de sem a kérvény elutasítását nem eredményezheti, sem pedig oly szavazatoknak, a melyek érvényesen dr. Kelemen Bélára leadathattak, ez utóbbi szavazataihoz hozzászámitását nem akadályozza. Ezek után áttérve az ellenkér vényre, a fenntartott tényekre vonatkozóan, a bizonyítási eljárás eredményéhez képest, a m. kir. Curia a következőket állapítja meg : I. ad. 1. beigazolást nyert, hogy dr. Kelemen Béla 1901 szeptember 26-án Huszár Gergely tanyáján Juhász Károly előtt azt az Ígéretet tette, hogy a göbölyjárási kápolnára a mutogatott aranyokat adományozni fogja a választás után és hogy ezt az Ígéretet másnap saját lakásán akkor, mikor a szerződésből meggyőződött, hogy a kápolna építése körül felmerült adósság a göbölyjárási választókat terheli, megismételte ugy, hogy az ugyanakkor is mutatott aranyakat akkor adja, ha megválasztják képviselőnek ; az ily igéret pedig a 3. §. 2. pontjában körülirt föltétlen érvénytelenségi oknak állapítja meg a tényálladékát. Fennforgó esetben azonban ez a feltétlen érvénytelenségi ok, a fent előadottak szerint, csak azt eredményezi, hogy azoknak a szavazata, kikkel szemben ez az igéret tétetett, érvénytelen ; minthogy pedig Dudás Imre I. 245., Maróti Vendel I. 283., és Juhász Károly helyesen Juhász István Károly I. 259. alatt szavazott dr. Kelemen Bélára : a m. kir. Curia ezeket a szavazatokat érvényteleneknek és dr. Kelemen. Béla szavazataiból leszámitandóknak mondja ki. Ad. 2. ez a tény bizonyitatlan maradt. Ad. 3. ez a tény sem tekinthető bizonyítottnak. Ad 6. ez a tény elesik. Ad 10. a bizonyítási eljárás semmi adatot nem szolgáltatott. A mi pedig az ellenkérvény VI. tétel? alatt felhozott ifj. Molnár Mihályt, Berényi Andrást és Pált, valamint a VII. alatt Deman Jánost illető eseteket illeti, ezekre nézve a bizonyítási eljárás, az állított kényszerre és megfélemlítésre vonatkozván, bizonyítékot nem eredményezett, a mennyiben maguk az érdekeltek azt vallották, hogy Őket adósságuk behajtásával senki sem fenyegette, ha Kelemen ellen szavaznának ; oly adat pedig nincs, mely az érdekeltek vallomásának hitelérdemlőségét megingatná. Különben választásvédők ezekre a 3. §. 3. és 10. pontjai alá eső esetekre vonatkozóan, a folytatólagos tárgyalásnál a bizonyítási eljárás kiegészítését kérték oly irányban, hogy a kirendelt bírónál bejelentett és előállított, de ki nem hallgatott tanuk, kihallgattassanak. Minthogy azonban ezeket a tanukat a választásvédők az állítólag megfenyegetettek által bíróságon kivül tett beismerés bizonyítására kérték kihallgattatni, ily beismerés azonban magának az állított ténynek bizo-