Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

A polgári törvénykezési rendtartás. 8. §. 59 úttól 1888. évi augusztus hó 23-án kerítéssel elzárt s egyszersmind a dülőutból 4 n_öl térfogatú részt elfoglalt. Miután a jelen esetben nem a dülőutra vonatkozó magánjogi kérdés eldöntéséről, hanem arról van szó, hogy a dülőut, melyet H. K. önhatalmúlag elkerített, a közforgalomnak ismét átadassék és igy a tényleges állapot, mely az elkerítés előtt fennforgott, a magánjogi kérdés érintése nélkül helyreállittassék ; miután továbbá az 1840 : IX. t.-cz. 35. §-a, valamint az 1847 48. évi XXX. t.-cz. 5. §-a *), úgyszintén az 1886 : XXII. t.-cz. 21. §-a értelmében a létező utak fenntartásáról a közigazgatási hatóságok kötelesek gondoskodni, az önhatalmúlag elzárt utakat tehát, az illető útra vonatkozó magánjogi kérdés eldöntéséig, a közigazgatási hatóságok, nem pedig sommás visszahelyezéssel a kir. biróságok tartoznak megnyitni: ennélfogva a jelen ügyet a közigazgatási hatóságok hatáskörébe kellett utalni. (1899. június 7-én 1899 évi 20518 I. M. sz. 31999/VII. B. M. sz. a.) 200. Közlekedési ut megnyitása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Tényállás: M. P. nyiregyházi lakos M. Gy. és L. I. ugyanottani lakosok ellen mesgyeigazitás és járulékai iránt a nyiregyházi kir. járásbíróság előtt keresetet inditván, a biróság Ítéletében a felismerhetlenné vált mesgyét megállapítván, kimondotta, hogy a határjelek kitüntetése czéljából megfelelő árkok huzatnak. Ezen Ítélet felperessel és elsőrendű alperessel nyomban közöltetvén, belenyugvásukat jelentették ki, az Ítélet másodrendű alperessel is közöltetni rendeltetett. E közben Nyíregyháza város főkapitánya és tiszti mérnöke azon jelentést tette a városi tanácshoz, hogy az M. P. 1875. évi 2401. tanácsi és 1876. évi 5222. képviseleti határozattal engedélyezett egyetlen közlekedési utat csupán szomszédjai elleni boszuból önhatalmúlag elzáratta. A jelentés folytán megbízatott a városi főkapitány, hogy a kérdésben levő utat esetleg karhatalommal is nyittassa ki. Ezen határozatnak bemutatása mellett M. P. a járásbírósághoz 1881. évi november hó 5-én 258. szám alatt beadott kérelmében aziránt folyamodott, hogy a jogerőre emelkedett s foganatba is vett birói ítélethez képest, az erőszakkal megzavart mesgyevonal újból kitüntettessék. Ezen kérelem folytán a járásbíróság, a vonatkozó Ítéletnek hiteles másolatban közlése mellett, megkereste a városi tanácsot, hogy tekintve, miszerint a tanács által egyoldalulag hozott határozat a birói határozatot illuzóriussá tette, az ügynek a felperes által beadott felebbezés folytán leendő végleges eldöntéséig a mesgyének előbbi állapotba visszahelyezése iránt intézkedjék, különben a biróság kénytelen lenne hozott határozatának érvényt szerezni. * Lásd az 1894: XII. t.-cz. :57. §. stb.