Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

A polgári törvénykezési rendtartás. 64. §. 187 nem jelenése esetére sem hozathatott volna a kereseti kérelemnek megfelelő marasztalási Ítélet, és az elsőbiróság lényeges eljárási szabályt sértett az által, hogy a perrendtartás 64. §-a rendelkezésének meg nem felelő keresetet elfogadta és annak alapján perfelvételi határnapot tűzött ki. Mindezeknél fogva és mert a kereset eme szabálytalansága folytán alperes védelmét megfelelően elő nem terjeszthette, mindkét alsóbiróság Ítélete az 1881 : LIX.. t.-cz. 39. §. o) pontja alapján megsemmisítendő és a kereset visszaadása elrendelendő volt. (Curia 1889 november 7-én 4090. szám alatt.) 693. Ha az alsóbiróság csak a felperességi jog hiánya miatt utasította el felperest keresetével, a felsőbíróság csak a kereshetőségi jog iránt határoz és utasítja az alsóbiróságot, hogy ezen határozat jogerőre emelkedése után az ügy érdemében hozzon ítéletet. (Curia 1892 szeptember 7-én 981. sz. a.) 694. Valamely kereset nem tekinthető határozatlannak az okból, mivei a végkérelem vagylagosan a szerződés teljesítésére, vagy nem teljesítés esetén kártérítésre irányul. (Curia 1886 márczius 3-án 6842 1885. sz. a.) 695. Ha maga a kereset nem is tartalmaz jogczimet, de a keresethez csatolt könyvkivonat feltünteti a kereseti követelés jogczimét és a jogalapot, az esetben a kereset nem szenved kellék hiányában. (Curia 1887 július 1-én 3472. sz. a.) 696. Az a körülmény, hogy felperes több alperes közül mindegyiket másmás — esetleg egymást kizáró — ténykörülmények alapján vonja perbe ugyanazon követelés iránt, nem teszi a keresetet határozatlanná és a bíróság ezen alapon nem utasíthatja vissza, a perrendtartás 64. §-ára támaszkodva a keresetet. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Felperest keresetével elutasitja és perköltségben marasztalja, mert felperes kártérítésre irányított követelését arra alapitja, hogy a kukoriczaáru, a melyet ő elsőrendű, alperestől megvett, illetve, a melyet másodrendű alperes fuvarozott, útközben megmelegedett ugy, hogy felperes kénytelen volt azt, mielőtt Bécsbe, rendeltetési helyére érkezett, kirakatni és mert teljes megromlás veszélyének volt kitéve tekintve ennek romlott, illetve romlófélbeni voltára, a beszerzésénél alacsonyabb árban eladni és szükségletét magas ár mellett beszerezni, mely két ár közti különbözetet és az eljárt kir. közjegyzőnek fizetett dijat számitotta fel tényleges káraként. Az 1868. LIVT. t.-cz. 64. §-a szerint felperes tartozik keresetében a jogalapot és tényeket, melyekből követelését származtatja, világosan előadni, mert csak oly kereset alapján birálható el alaposan a követelés jogosultsága. Felperes azonban a törvény ezen követelményének meg nem felelt, mert keresetében egymásnak teljesen ellentmondó állításokat sorol fel anélkül, hogy határozottsággal megjelölné, hogy tulajdonképp melyiket fogadja el valónak és melynek bizonyítására vállalkozik. Ugyanis elsőrendű alperest az alapon kéri a keresetbe vett, illetve az elleniratban leszállitott összeg fizetésérv