Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

Az ügyvédi rendtartás. 17. 335 szalta, az ismételt felhívásokra tanusitott engedetlenséget szinte oly súlyos oknak vette, hogy az itélet rendelkező részében megszabott büntetést alkalmazni kellett. A kamara ügyészének azon indítványa, hogy panaszlott ügyvéd a 68. §. a) pontjába ütköző vétség elkövetésében bűnösnek kimondassék, mellőztetett, mert a felhozott pont alapján az ügyvédnek ügyfeleivel szemben tanusitott eljárása vehető birálat alá. Curia: Helybenhagyja. (1895 július 20-án 337/1895. sz. a.)1) 79. A kamarai tagsági dij nem fizetése egymagában nem képezheti fegyelmi eljárás tárgyát. Tekintve, hogy az 1874 : XXXIV. t.-cz. 18. §-ában ki van mondva az, hogy az ügyvédi kamara kiadásainak fedezésére, évi illetményt vethet ki tagjaira, miből kétségtelenül következtetni kell, hogy az ily kivetések által a kamara tagjai irányában törvényből kifolyó fizetési kötelezettséget állapit meg ; tekintve, hogy ugyanazon törvény 68. §-a szerint fegyelmi vétséget követ el azon ügyvéd, a ki hivatása szerinti kötelességeit, vagy az 1874: XXXIV. t.-cz. rendeleteit vétkesen szegi meg, miből önként következik, hogy a fegyelmi vétség csak azon esetekben állapitható meg, melyekben a hivatás szerinti kötelesség vagy a törvény rendeleteinek megszegése eseteiben az azt elkövető ellenében a vétkesség ki van mutatva ; tekintve, hogy a Curia kisebb fegyelmi birósága az elbírálása alá került esetekben mindannyiszor ezen elv szem előtt tartásával bírálván el az eleibe került fegyelmi ügyeket, az ügyvédi kamara fegyelmi birósága vádhatározatait a szerint hagyta helyben vagy változtatta meg, a mint a vizsgálat adataiból »kamarai dijak fizetésének mulasztása« vétkesség jellegét viselte magán vagy más okból származott, mely körülmény magyarázatát adja annak is, hogy a Curia kisebb fegyelmi birósága vádhatározatát megváltoztató végzéseiben kimondott elv szerint, a kamarai tagsági dij nem fizetése egymagában még nem képezheti fegyelmi eljárás tárgyát. A Curia kisebb fegyelmi birósága teljes ülésének véleménye mindezeknél fogva abban központosul, hogy a kamarai tagsági dij nem fizetése esetében hozott határozatai sem az 1874 : XXXIV. t.-cz. rendeletével, sem önmagukkal ellentétben nincsenek, hanem az egyes esetek minőségéhez képest hozattak s hogy azok az 1878 november 11-én 12541. sz. alatt hozott legfőbb itélőszéki határozattól, melyben kimondatott, hogy az ügyvédi kamara jogositva és kötelezve van az ügyvédekre kivetett dijakat az eset minőségéhez képest fegyelmi eljárás utján is behajtani, el nem térők; a' mennyiben pedig fordulhattak elő egyes esetek, melyekben a vétkesség kérdésében ellentétes határozatok hozattak volna, ezek mint az egyes esetekben előforduló, egymástól különböző tények minősége által indokoltak, a törvényen alapuló és a gyakorlatban is fentartott elvtőli eltérés vélelmezhetésére befolyással nem lehetnek. (A Curia kisebb fegyelmi tanácsának 1883 márczius 3-án tartott teljes ülésében kelt megállapodása.) 80. Az elhalt ügyvéd iratai s értékeinek leltár melletti zár alá vétele nem az ügyvédi kamara, hanem a bíróság hatáskörébe tartozik s mindenJ) A Curia ujabb gyakorlata állandóan ezt az álláspontot teszi magáévá.