Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

334 Az ügyvédi rendtartás. 17. §. Pozsonyi ügyvédi kamara: A pozsonyi ügyvédi kamara némely tagjai az évi tagdij járadékokat huzamosabb időn át nem fizették, miért az 1890 május 11-én tartott közgyűlésben a kamara tagjai elhatározták, hogy azon ügyvédek ellen, kik tagdíjtartozásukat a beperlés után 30 nap alatt ki nem egyenlitik, mulasztásuk megtorlása végett fegyelmi eljárás teendő folyamatba. A közgyűlés ezen határozatát az igazságügyi miniszter helybenhagyta és erről az összes tagok értesitve lettek. Ezen szigorú intézkedés foganatba veendő volt, mert a tagdijak hátraléka több ezer forintra felszaporodott, a folyó kiadások nem voltak fedezhetők és a kamarai intézmény ez által veszélyeztetve lett. A panaszlott ügyvéd minden évben a kamara pénztárosa és a kamara ügyésze által hátralékos dijaira figyelmeztetve lett, sőt bepereltetése előtt, majd a fegyelmi panasz megtétele előtt hanyagságára és ennek következményeire a kamara ügyésze részéről figyelmeztetve lett. Dr. K. J. ügyvéd 1892 január 27-én az elmúlt időre fennállott 71 frt 75 krnyi tagdij tartozásra bepereltetvén, birói egyezséggel a fizetést 1892 márczius 1-ére igérte, de kötelezettségének eleget nem tévén, ellene a végrehajtás is kérelmeztetett. Mindezek daczára fizetést nem telj esitett, csak akkor, a midőn 1894-ben a kamara ügyészének a fegyelmi eljárást elrendelő inditványát, illetve erre hozott határozatot kézhez vette, de 1894 augusztus 1-én is csak a beperelt összeget egyenlitette ki, mig 1892., 1893. és 1894. évekre ma is tartozásban vezettetik. Az ügyvédi rendtartás 18. §-a a kamarát feljogositja tagjaitól évi dijat szedhetni, mely évről évre 10 forintban lett meghatározva ; ebbeli kötelezettségének panaszlott eleget nem tett, megszegte az 1874 : XXXIV. t.-cz. rendelkezését. A nem fizetés által szántszándékkal mulasztást követett el, mert kötelezettségét ismerte, a melyre számtalan izben figyelmeztetve is lőn, sőt bepereltetvén, birói egyezségben fizetési Ígéretet tett, a mely Ígéretének be nem tartása hanyagsága beszámithatóságát fokozza, mert önmagában azon tény, hogy mint ügyvéd felsőbb hatósága irányában fennálló tartozását peressé engedi tenni, vele szemben a köteles tiszteletet a biróság részéről is apasztja ; annál inkább megszünteti ama igényt, hogy a jogsegélyt kereső közönség irányában bizalommal legyen, de viselkedése sérti a saját — az ügyvédi kar tekintélyét és állását, mert nem óvja meg a, kar iránt mindenhonnan elvárható tiszteletet, hanem azt aláásta, a mikor a biróság beavatkozását szükségessé tette. A bekövetkezett mulasztás igazolására panaszlott alapos okot felhozni képtelen, mert ha akadály fenforgott, ugy fizetési kedvezmény engedélyezésére a kamara választmányához fordulhatott. Az évi tagdij oly csekély öszszegü, hogy annak nem fizetése vagy nem fizethetése önmagában is megfosztja az állásához kötött bizalomtól és a tekintélyt megtöri, mert a társadalmi előkelő állást elfoglaló ügyvéd fokozottan köteles kötelezettségének megfelelni, hogy ez által jó példával elölj ár jon a jogsegélyt kereső közönség előtt. A bekövetkezett mulasztás által vádolt ügyvéd súlyos beszámitásu hanyagságot követett el, mert a mulasztást évről évre ismételte, a figyelmeztetéseket figyelemre nem méltatta s a törvényszegést ismételte. Ezen magaviselete által a kar becsületét és tekintélyét sértette, önmaga iránt pedig az igényelt bizalmat és tiszteletet megingatta, azért a fegyelmi biróság mulasztását súlyos természetűnek találta, különösen a birói egyezségben tett fizetési igéret teljes elhanyagolását rosz-