Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

266 Az örökösödési eljárás. Az árvaszék, az 1901 márczius 26-án 4680 árv. 1901. sz. végzése szerint, szintén nem tartotta magát illetékesnek, mert az eladás a kizárólag birói hatáskörbe tartozó örökösödési eljárással szoros kapcsolatban van, a bíróság a czélból, hogy az ingatlant a vevőnek átadhassa s a tulajdonjog bekebelezését elrendelhesse, vizsgálni köteles, hogy a vevő a vételárat lefizette vagy elszámolta-e s mert végre akkor, ha kiskorúak érdekelve nincsenek, az árvaszék a hagyatékba, esetleg az eladásba be sem folyik. Ehhez képest az ócsai kir. járásbíróság és Pest-Pifis-Solt-Kjskun vármegye árvaszéke között hatásköri összeütközés esete merült fel, a melynek elintézéséül az árvaszék hatáskörét kellett megállapítani. Az 1894 : XVI, t.-cz. 94. §-ának világos rendelkezése szerint abba, hogy az átadás előtt magánkézből eladott ingatlan az örökhagyó nevéről közvetlenül a vevő tulajdonául kebeleztessék be, a bíróságnak beleegyezése csak annak igazolásául szükséges, hogy az elidegenítés az ahhoz hozzájárult személyeken kivül más személyeknek az örökösödési eljárásban figyelembe veendő érdekét nem érinti. Annak a kérdésnek a megbirálásában tehát, hogy a bíróság ezt a beleegyezést megadja vagy megtagadja-e, kizárólag az örökhagyó képviseletének szempontja irányadó ; ebből a szempontból pedig közömbös és igy a bíróságra nem tartozik annak vizsgálata, hogy a vevő az adásvevési szerződésben foglalt feltételeket teljesítette-e vagy nem, tehát nem tartozik a bíróságra a vevő kötelezettségének érvényesítése sem. Ez akkor, ha a felek nagykorúak, maguknak a feleknek, ha pedig közöttük kiskorúak is vannak, az árvaszéknek a feladata, a mely a kiskorúak vagyoni érdekeire felügyelni köteles ; következésképen, a mennyiben a szerződésnek a kiskorúak részéről jóváhagyása czéljából szükségesnek találja az árvaszék a vételárnak lefizetés vagy elszámolás utján teljes kiegyenlítését, erről ő neki és nem a bíróságnak kell gondoskodnia. (1901 október 30-án 34214 1901. sz. a.) 12. A végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt alsóbbrendű róm. kath. papok utáni örökösödési jog a fennálló rendeletek és állandóan követett joggyakorlat szerint akként van szabályozva, hogy a papok hagyatéka egy harmadrészben az egyházra, egy harmadrészben a vérrokonokra és egy harmadrészben a szegényekre száll. A szegényekre eső egy harmadrész pedig az érvényben levő legfelső utasítások és rendeletek szerint, a menynyiben a hagyatéknak ez a része 1000 koronát meghalad, a szegények alapjának adandó át. Annak a kérdésnek eldöntése, hogy a szegényeknek jutott és 1000 koronát meghaladó egy harmadrész mely szegényeknek fog jutni és hogy a vérrokonok mint szegények ebben mennyiben részesitendők, nem a polgári, illetve hagyatéki bíróságnak, hanem a hagyaték átadása után a m. kir. belügyminisztérium mint az országos szegényalap főhatóságának hatásköréhez tartozik és igy ezen egyharmad rész tekintetében a hagyatéki eljárás szerinti perre utasításnak helye nincs. Kir. járásbíróság; A végrendelet hátrahagvása nélkül elhalt G. M. r. kath. plébános ingó és ingatlan hagyatékának értékét 5774 K 27 f-ben állapítja meg. örökhagyónak törvényes oldalrokonai 1. G. E., 2. G. M., 3. G. A., 4. G. T. nagykorú testvérei; törvényes örökösödési jogon, 5. a