Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

226 A végrehajtási eljárás. 208. §. esetre van rendelkezés, ha ugyanarra a haszonélvezetre egyidejűleg, vagy egymás után foganatositandó több végrehajtás, tudniillik, hogy ily esetben egy és ugyanaz a zárgondnok nevezendő ki, ellenben magának a végrehajtásnak, vagyis a zárlatnak foganatositása mellőzendőnek kimondva nincs és a 211. §. utolsó, valamint a 213. §-nak utolsóelőtti bekezdésében foglalt rendelkezések a végrehajtásnak foganatositására utalnak ; minthogy pedig az 1881 : LX. t.-cz. 240. §-ának első bekezdése szerint a zárlat foganatositása, annak telekkönyvi feljegyzése által csak valamely ingatlan tulajdonjogának biztositására eszközöltetik, ellenben a most idézett szakasz második bekezdése értelmében valamely ingatlan használati jogára elrendelt zárlat a zár alá veendő tárgyak összeirása, megbecslése és a zárgondnok bevezetése által foganatosittatik, a mennyiben pedig a zárlat más végrehajtató javára már előzőleg foganatosíttatott, a későbbi végrehajtató javára a zárlat a jogeset hasonszerüségénél fogva az 1881 :LX. t.-cz. 70. §-ában foglalt rendelkezések szerint foganatositandó, ennélfogva az ingatlan haszonélvezetére vezetett végrehajtás esetében több végrehaj tatónak egymáshoz való csatlakozása helyt nem foghat. (3108/1900. sz. a.) 687. Ha a végrehajtást szenvedőnek másnak ingatlanára telekkönyvileg bejegyzett haszonélvezeti joga, avagy pedig a végrehajtást szenvedőt tulajdonul illető telekkönyvezett ingatlan haszonélvezeti joga vétetik végrehajtás alá, az ingatlan haszonélvezetére feljegyzett vagy bekebelezett végrehajtási zálogjog hatálya a telekkönyvi bejegyzéssel szerzett elsőbbség időpontjával veszi kezdetét s ennélfogva, ha mások ez időpont után, habár a haszonélvezetnek végrehajtási zár alá vétele előtt kötnek a végrehajtást szenvedővel haszonbérleti vagy bérleti szerződést, a mint ez különben a fővárosi házbérleteknél úgynevezett főbérletek létesítésével történni szokott, ilyen szerződések a végrehajtató szerzett jogának sérelmére nem válhatnak, miből következik, hogy a mennyiben a birósági végrehajtó kérelemre nem az uj bérlőt (főbérlőt), hanem közvetlenül azokat a bérlőket, a kik a végrehajtási zálogjog hatályosságának beálltakor voltak a végrehajtást szenvedővel szemben kötelezve, utasitja arra, hogy azontúl a bért a zárgondnoknak fizessék, az uj bérlő vagy a végrehajtást szenvedő részéről a kiküldött emez intézkedése ellen adott előterjesztés figyelembe nem vehető. Budapesti tábla : A kir. Ítélőtábla az első biróság végzését azzal a részben való változtatással, hogy R. K. főbérlőt és Sch. K. J. végrehajtást szenvedőt csupán a magyar agrár- és járadékbank végrehajtató javára megállapitott 20 korona költség megfizetésében marasztalja, helybenhagyja ; a felfolyamodást ellenjegyző dr. B. I. ügyvéd felfolyamodási járandóságának megállapítását azonban felszámítás hiánya miatt mellőzi. Indokok: Az előterjesztéssel élő R. K. főbérlőnek és Sch. K. J. végrehajtást szenvedőnek közös panasza az, hogy a végrehajtató kérelmére 1902 január 18-án foganatosított végrehajtási zárlat alkalmával a birói kiküldött az előterjesztéssel élő főbérlő javára a végrehajtató végrehajtási zálogjogát megelőző, elsőbbséggel bejegyzett bérleti jogára való tekintet nélkül, nem az általa fizetendő fő bérösszeget, hanem az egyes lakókat terhelő bérösszegeket tiltotta le.