Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

A végrehajtási eljárás. 197. §. 213 Ha valamely telekkönyvi bejegyzés érvényessége vétetik kifogás alá: a kifo­gást tevő utasítandó perre. A telekkönyvi bejegyzés érvényessége ellen azonban csak az tehet kifogást, a ki a bejegyzést a telekkönyvi rendeletek értelmében keresettel megtámadni jogo­sítva van. 652. Az a hitelező, a ki a kifogásolt követelés bejegyzésének ide­jén még nem volt telekkönyvi érdekelt, nincs jogosítva a követelést eredeti érvénytelenség czimén megtámadni. (Curia 1897 június 23-án 5250/1896. sz. a.) 653. A sorrendi végzés jogerőre emelkedése után a jóhiszemű hitelező ellen, a ki a kiutalványozás utján valódi követelésére nyert kielégítést, gazdagodási keresetnek nincs helye. Kir. tábla: Az elárverezett ingatlan vételárának felosztására vonat­kozó törvényesen megállapított eljárás czélja és rendeltetése a kielégí­tési sorrendnek rendezése, mely rendezés a jelzálogos hitelezőknek egymás­közti viszonyára való tekintettel, a véglegesség jellegével bir, ugy hogy a vételár felosztása tárgyában hozott birói határozatok, érintetlenül hagyva a jelzálogos követelések valódiságának és fennállásának kérdését, mely külön peruton oldandó meg, a megállapított kielégítési rangsoro­zatra vonatkozólag az itélt dolog hatályával birnak. így a végrehajtási törvény meghatározza, hogy az a hitelező, kinek követelését kifogásolták és ki ennek folytán perre lett utasítva, a kérdéses jelzálogtól való kielé­gítési jogától elesik, ha a pert meg nem indítja vagy elveszti s hogy akkor peressé vált követelésének fedezésére eső vételárösszeg a következő hite­lezőnek adandó át. Mihelyt tehát ez a törvényesen szabott feltétel bekö­vetkezik, a sorrendben következő hitelező törvény alapján szerzi meg a jogot, hogy a szabaddá vált vételárösszeget követelésének fedezésére felvehesse s a törvény az igy felvett vételárösszegnek visszakövetelésére a netalán saját hibájából a kielégítési sorrendben kiesett hitelező részére külön perczimet vagy magában a végrehajtási eljárásban szabályozot­takon kivül más perorvoslatot nem ad, kivéve, mint az a Curiának 50. sz. polgárjogi döntvényében is ki van fejtve, midőn a kielégítéstől elesett hitelező megrövidülését a pénzt felvevő hitelezőnek rosszhiszemű eljárása okozta, mivel ekkor a rosszhiszemű megrövidités ad önállóan törvényes kereseti alapot, de csak a rosszhiszeműen eljáró ellen ; az ellen a hitelező ellen azonban, kit rosszhiszeműség nem terhel s ki nem okozta azt, hogy az őt rangsoroza'ban megelőző hitelező kielégítési elsőbbségétől elesett, a más kárával jogtalanul gazdagodás alapjára fektetett kereset alap­feltétele hiányzik, a mennyiben csak jogos és valódi követelését kapta meg, de semmi oly érték nem szaporítja vagyonát, a mely érték őt jogosan meg nem illetné s melynek adósától való behajtását nem követelhetné. Curia: Helybenhagyja. (1894 február 27-én 195/1894. sz. a.) 654. Az 1881: LX. t.-cz. 197. §-a nem zárja ki azt, hogy perre utasítás esetén a kereset a sorrendi tárgyalás alkalmával előterjesztett s a perre utasító végzésben a perre utasítás indokául elfogadott jogalaptól különböző, de szintén a követelés megszűntének kimutatását czélzó jogalapra fektet­tessék. (Curia 24/1900. sz. a.)

Next

/
Thumbnails
Contents