Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

146 A végrehajtási eljárás. 127—129. ujabbi kérvény beadásának szükségét a végrehajtást szenvedő okozta volna, eme kérvény költsége az első bíróság végzésének megváltoztatásával a végrehajtást szenvedővel szemben meg nem állapittatik. (1903 január 30-án 5428/1902. sz. a.) 127. §. Ha a behajtott követelés nem pénzbeli, a bíróság a jelentés alapján a behajtott követelés tárgyának árverés utján való értékesítését rendeli meg s ennek foganatosítására kiküldöttet rendel. Igény be jelentési felhívás kibocsátása ezen esetben nem szükséges ; a kikiáltási árul szolgáló becsárt pedig a kiküldött, a mennyiben szükségesnek látja, az állandóan alkalmazott bírósági szakértők közül egynek közbenjöttével rendes becslési eljárás nélkül állapítja meg. A befolyt vételárból a kielégítés a 125. és 126. §§-ok szabályai szerint történik. 128. §. A lefoglalt követelés behajthatlansága esetében a végrehaj tatónak jogában áll a végrehajtást szenvedőnek másnemű vagyonára intézendő végrehajtás utján szorgalmazni követelése kielégittetését. A lefoglalt követelés behajtására fordított és bíróilag megállapított költségek és dijak az alapperbeli követelés járulékaihoz számittatnak. A fent érintett jog illeti a végrehajtatót akkor is, ha a lefoglalt követelésre nyert zálogjogról lemond, vagy pedig kimutatja, hogy a követelés lefoglalása daczára elegendő fedezettel nem bir (117. §. a) pont.). A zálogjogról való lemondás esetében a végrehajtást szenvedő adósa értesítendő. 452. Felperes azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság megsértette az 1881: LX. t.-cz. 124. és 128. §§-nak rendelkezését, a midőn őt és nem a végrehajtást szenvedett hagyatékot vagy a végrehajtási tömeget marasztalta a perköltségben. Ez a panasz nem bir jogszerű alappal, mert az 1881 : LX. t.-cz. 124. §-ának utolsó bekezdése értelmében a végrehajtásilag lefoglalt és letiltott követelés behajtására szükséges költséget a végrehajtató tartozik előlegezni, a 128. §. szerint pedig a lefoglalt követelés behajtására forditott és biróilag megállapított költség és dijak az alapperbeli követelés járulékaihoz számittatnak, a miből figyelemmel arra is, hogy a végrehajtást szenvedő hagyaték ügyfélként perben nem állván, költségben nem marasztalható, az következik, hogy felperes, a ki a végrehajtási ügyben eljáró kir. járásbíróság által a 124. §. értelmében, mint végrehajtató saját személyében bízatott meg az általa lefoglalt követelések behajtásával, nemcsak a per vitelére szükséges kiadásokat, hanem az ellenfél részére megítélt perköltséget is sajátjából nemcsak előlegezni, hanem viselni is köteles, fennmaradván az a joga, hogy azokat a 128. §. értelmében az alapperbeli követelésének járulékaihoz számítsa és pedig annyival inkább, mert az idézett szakaszok értelmében jogában állott a zálogjogról és a behajtásról lemondani és a végrehajtást szenvedő másnemű vagyonára vezetni a végrehajtást.1) (Curia 1902 október 31-én I. G. 371. sz. a.) 129. §. Ha a végrehajtásilag lefoglalt követelés feltételtől függ, ha a követelés lejárata fél évnél hosszabb időre terjed, ha a követelés viszonszolgálattól függ, ha a végrehajtást szenvedő adósa ellen csődeljárás van folyamatban, vagy ha a követelés érvényesítése más okokból nehézségekkel van egybekötve: a bíróság a követelésnek bírói árverésen való eladását, vagy más módon való értékesítését rendeli el. J) Lásd a 124. §-nál közölt határozatot a követelés behajtására kirendelt pervesztes ügygondnoknak költségben való marasztalására vonatkozólag.