Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

140 A végrehajtási eljárás. 124. Indokok: A szóban forgó lefoglalt követelés az 1881 : LX. t.-cz. 123. §-a értelmében végrehaj tatóra átruházható nem lévén, a 124. §. szerint jogosítva van követelni, hogy a lefoglalt követelés behajtására ügygondnok kirendeltessék, nem állván útjában ennek az a körülmény, hogy a végrehajtást szenvredő adósa az életjáradék esedékessé válandó részleteinek a törvényszéknél mint telekkönyvi hatóságnál való letételére készségét kijelentette. (1900 november 6-án 7871/1900. sz. a.) 438. A követelés behajtására kirendelt ügygondnok a lefoglalt követelést csak mint egységes követelést perelheti s nincs jogositva azt tetszés szerint osztott részekben perelni. Budapesti tábla : Az 1881 : LX. t.-cz. 124. §-a alapján a többek zálogjogával terhelt követelés behajtására feljogositott ügygondnok a követelésre zálogjogot szerzett valamennyi hitelező érdekében hivatva lévén eljárni, a végrehajtást vezetett hitelezők által egészben lefoglalt követelés behajtását annak egyes részeire szorítani és az igy tetszés szerinti részekre osztott követelést külön keresetekkel érvényesíteni már csak azért sem jogosult, mivel a letiltás ténye miben sem változtatja meg az adós és az eredeti hitelező közötti jogviszonyt, ez által az adós nem válik a végrehajtató adósává, hanem az eredeti hitelező helyébe az ügygondnok lép, a ki a behajtást saját felperessége alatt nem a végrehajtatok részére, hanem a végrehajtási tömeg előállítása végett, a végrehajtást szenvedett hitelező részére lévén hivatva eszközölni, mint ilyen csak azokat a jogokat érvényesítheti a végrehajtást szenvedett adósával szemben, a mely jogok ezt megillethették ; mivel pedig a hitelezőt nem illeti meg, hogy egy egységes követelést, tetszés szerinti részekre felosztva, a kiszakított egyes összegek szerint, esetleg különböző bíróságok előtt megindítandó több keresettel érvényesíthessen, ép igy a lefoglalt követelés behajtásával megbízott ügygondnoknak sem állhat jogában az, hogy a lefoglalt követelésre zálogjogot szerzett hitelezők javára csupán az egyes végrehajtási összegek erejéig lépjen fel külön keresetekkel az adós ellen, a helyett, hogy a teljes összegében lefoglalt egész követelést egy keresettel érvényesítse. De hogy ily lefoglalt követelés az adós ellen részekre osztva nem érvényesíthető, kitűnik az 1881 : LX. t.-cz. 123. §-ának rendelkezéséből is, mely szerint, ha a lefoglalt pénzbeli követelésre a végrehaj tatón kivül másnak zálogjoga nincs, a mely esetben a lefoglalt követelésnek a végrehajtatóra átruházásának van helye, ez az átruházás, a mennyiben a lefoglalt követelés a végrehaj tatónak a követelését és járulékait meghaladja, csak ugy foghat helyet, ha a végrehajtató a többletet készpénzben kifizeti, tehát az ily lefoglalt követelést a végrehajtási törvény is annyira megoszthatlannak tekinti, hogy az csak teljes egészében ruházható a zálogos hitelezőre ; abban az esetben pedig, midőn a végrehajtást szenvedő követelésére több végrehaj tatónak van zálogjoga, a midőn tehát az átruházás teljesen ki van zárva, a követelés oszthatatlanságához, az arra végrehajtást vezetett egyes végrehajtatok zálogjogának egyetemlegessége s ekként oszthatatlansága is járul, vagyis jelen esetben W. és Gr. czég, valamint J. H. zálogjoga, a kik a végrehajtást szenvedőnek alperesnél levő 2777 irtot tevő egész követelését lefoglalták, kiterjed az összegnek nemcsak az általuk