Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

116 A végrehajtási eljárás. 97. §. Mindkét esetben pedig az a kérdés, hogy a felek mit akartak, ténykérdés, a melyet a biróság a sommás eljárás 64. §-a értelmében való mérlegelés utján állapit meg. Ellenben a szerződő felek között valóban létrejött vagyonátruházás is megtámadható az igényperben az alperes által azon az alapon, hogy a végrehajtást szenvedő részéről történt vagyonelidegenités a hitelezők kijátszását czélozta, s hogy a szerző fél rosszhiszemű. Hogy az ügylet ekkép megtámadható-e, vagy pedig a hitelezőkkel szemben érvényesithető-e, jogkérdés, a melynek eldöntésére azok a ténykérdések szolgálnak alapul, hogy a vagyonátruházás által a kielégitési alap a hitelezők elől ezek megkárositása czéljából valóban elvonatott-e és hogy a szerző fél ezt tudta-e ? (1902 április 29-én I. G. 511/1901 sz. a.) 362. Birói gyakorlat által megállapitott jogszabályok értelmében, a végrehajtást szenvedőnek a hitelezőit megkárositó ügyletei alapján, a birói jogsegély csupán a jóhiszemű szerző fél részére ismerték el jogosultnak, a miből következik, hogy a hitelezők nincsenek elzárva attól, hogy igényperben is az igénylővel szemben az igény alapját tevő ügyletnek az ő irányukban való jogi hatályosságát kifogás utján is megtámadhassák olyan esetben, a mikor az ügylet által a végrehajtást szenvedő az ő követelésük kielégítése elől az alapot elvonta s ily módon más fedezeti alap hiányában a hitelező károsittatik, az igénylőnek pedig a szerzés idejében tudomása volt a végrehajtást szenvedőnek a hitelezőket megkárositó szándékáról. (Curia 1902 április 22-én I. Gr. 658. sz. a.) 336. A végrehajtást szenvedő adós részéről a kijátszási szándék fenforog akkor, ha az adósságai fedezésére kielégitési alapul szolgló vagyonát elidegeniti és ha a szerző félnek erről tudomása van, a kijátszási szándék a szerző fél részéről is fenforog. (A Curia felülvizsgálati tanácsa 1901 szeptember 4-én I. G. 262/1901. sz. a.) 364. A kijátszási szándék lényege abban van, hogy a hitelező elől az átruházás által az alap elvonassék, hol azonban a kielégitési alap el nem vonatik, kijátszási szándék nem forog fenn. (Curia 1898 szeptember 19-én I. G. 336. sz. a.) 97. §. Igényperekben az igénylő igazolással nem élhet s a tárgyalás elhalasztásának csak a felek beleegyezésével, perújításnak pedig általában nincs helye. Az első bírósági ítéletet helybenhagyó másodbirósági Ítélet ellen további jogorvoslat nem használható. Halasztó hatálylyal nem bíró igénykereset folytán hozott, habár még nem jogerejü ítélet után, a foglalás alól felmentett ingóságokra árverést foganatosítani vagy a netalán megtartott árverésen bejött még meglevő vételárt felosztani nem lehet. E végből az Ítélet egy példánya a kiküldöttnek haladéktalanul kézbesittetik. 365. A sommás eljárás 229. §. rendelkezés által hatályában fentartott, 1881: LX. t.-cz. 97. §. szerint igényperekben az igénylő igazolással nem élhet. (Curia 1900 április 28-án I. G. 195/1900. sz. a.)