Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

A végrehajtási eljárás. 96. §. 115 nézve, hogy minden ily ügylet már önmagában véve a hitelezők kijátszása czéljából köttetett, nem áll fenn. (Curia 1898 márczius 30-án I. G. 50/1898. sz. a ) 358. Az állandó birói gyakorlat szerint olyan esetben, midőn a végrehajtató olyan vagyonra, mit a végrehajtást szenvedő elajándékozott, végrehajtási zálogjogot szerez, a végrehajtató az ellene a megajándékozott részéről indított igényperben kifogás utján is érvényesítheti azt a jogát, hogy követelése erejéig az ajándékozott vagyonból kielégítést nyerjen, illetve, hogy az olyan vagyonra szerzett zálogjogának érvényét a megajándékozottal szemben megoltalmazhassa, ha a végrehajtás tárgyát tevő követelés az ajándékozás idejében már fennállott és annak kielégitése tekintetében az ajándékozás által vonatott el a kielégitési alap. (Curia 1901 február 28-án G. 30. sz. a.) 359. Az átruházási ügylet megtámadása kifogás utján. A foglaltató hitelező a követelésének kielégitéseül lefoglalt tárgyak, dolgok és jogok iránt ellene inditott igénykeresettel szemben, jogositva van az igényperben, az igény alapjául szolgáló átruházási ügyleteknek az ő irányában való jogi hatályosságát kifogás utján megtámadni. (A Curia felülvizsgálati tanácsa 1902 október 9-én G. 153/1902. sz. a.) 360. Az átruházási ügylet kifogás utján való hatálytalanításának alapfeltétele: a rosszhiszeműség az igénylő részéről. Curia; Arra, hogy a végrehajtást szenvedőnek az az ügylete, a mely által a különben az ő hitelezője követelésének kielégítésére szolgáló vagyona hitelezőjének kielégitése elől elvonatott, az igényperben érvényesített megtámadási kifogás alapján az alperesként perben álló foglaltató hitelező irányában hatálytalanittathassék, nem elegendő magának a végrehajtást szenvedőnek a hitelező kijátszására irányuló szándéka, hanem alapfeltételét képezi az, hogy a rosszhiszeműség a végrehajtást szenvedővel szerződő igénylő félnél is fenforogjon. Az igénylő rosszhiszeműségének fenforgása esetén azonban közömbös az, hogy a végrehajtást szenvedőnek az igényelt tárgyak átruházása ellenében ezek teljes egyenértékét az ügylet megkötésénél kiszolgáltatta-e, mert a hitelező már a fedezeti alapnak az ő kielégitése elől történt elvonása következtében megkárosittatott. (1897 november 2-án I. G. 270. sz. a.) 361. Lényeges a különbség egyfelől a színlelt és másfelől a hitelezők kijátszására irányuló s a szerződő fél rosszhiszeműsége következtében megtámadható ügylet között. A Curia felülvizsgálati tanácsa: Szinlelt az az ügylet, a melynél a felek valódi akaratuk szerint, ügyletet kötni egyáltalán nem akartak, vagy pedig valódi akaratuk nem az volt, a melynek az ügylet kötésekor kifejezést adtak; előbbi esetben egyáltalán nincs ügylet, az utóbbiban pedig nem a kifejezett, hanem a valódi akaratnak megfelelő ügylet jön létre. 8*