Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

114 A végrehajtási eljárás. 96. §. tetett, azon Ítélet alapján igényét az idézett törvény 96. §-ban meghatározott módon nem érvényesítheti, azonban igényének, illetve követelési jogának külön perrel való érvényesitésétől elzártnak nem tekinthető. (1900 május 23-án G. 42/1900. sz. a.) 352. Ha az igénylő fél tulajdonjoga oly dolgokra állapittatik meg, melyek az igénykereset beadása napján már korábbi zálogolás alapján elárvereztettek, az elárverezett ingókra megállapított igénynek csak azon következménye lehet, hogy az igénylő' fél jogát a vételár feleslegére megállapítja. (Curia 1883 június 14-én 3217. sz. a.) 353. Az 1881 : LX. t.-cz. 96. §-ában foglalt rendelkezések nem zárják ki azt, hogy a halasztó hatálylyal nem biró, de a lefoglalt ingók elárvereztetése előtt folyamatba tett igényper folyományaként az igénylő visszakövetelhesse azt az összeget, a mit a foglaltatónak a lefoglalt ingók elárverezésének a kikerülése végett átadott. Ez a jogosultság az igénylőt akkor is megilleti, ha az árverés kikerülése czéljából a foglaltató követelését kielégitette. (Szegedi tábla 1899 deczember 20-án Gr. 201. sz. a.) 354. Az igényperben hozott oly Ítélet, mely a vételár felosztása után vagy a készpénznek a végrehajtató által felvétele után keletkezett, a végrehajtási eljárásra többé joghatály lyal nem bir, mivel az igényperben hozott ítéletben meghatározott jogkövetkezmények csak magában a végrehajtási eljárásban állhatnak be. Az itéletileg megállapított igénynek az árverési vételárra kiterjedő hatályát, a végrehajtási törvény 96. §. szerint is, elvitatni mindaddig nem lehet, mig a vételár fel nem osztatott. (Curia november 20-án 3699. sz. a.) 355. Az a körülmény, hogy az igény tárgya az igényperbeli Ítélet hozatala előtt a végrehajtatónak kiadatott, nem akadályozhatja azt, hogy az igényperben nyertes fél az igény tárgyát külön per utján követelhesse. (Kassai tábla 1900 május 23-án G. 42. sz. a.) 356. Házasfelek között létre jött oly szerződésre, melylyel a kielégítési alap a hitelezőnek már fennállott követelése elől elvonatik, illetőleg a vagyonalap a házastársra átruháztatik, az a jogvélelem áll fenn, hogy ez az átruházás az adós részéről a hitelező megkárosítása czéljából köttetik és hogy erről az átvevőnek a közeli rokonsági viszonynál fogva tudomással kell birnia, e tekintetben pedig nem döntő az a körülmény, hogy az átvevő házastárs tényleg adott-e ellenértéket, mert a kielégítési alap elvonása akkor is bekövetkezik, ha ellenérték adatik is, de ez nem a hitelező kielégítésére fordittatik. (Curia 1903 február 19-én 4147. sz. a.) 357. A birói gyakorlat által érvényre jutott jogszabályok szerint a közel rokonok között kötött ily átruházási ügyleteknél a vélelem arra