Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

110 A végrehajtási eljárás. 96. §. harmadik jóhiszemű személyek teljes és korlátlan tulajdonjogot érvényesen szerezhessenek. Minthogy pedig a felebbezési biróság tényként megállapította azt, hogy a foglalás után felperesek, mint vevők és végrehajtást szenvedő, mint eladó, az igényelt vagyonra nézve vételi ügyletet kötöttek, hogy felperesek a kialkudott vételárt az eladónak kifizették és az igényelt vagyont nyomban kizárólagos birtokukba vették és azóta tartják és hogy felperesek ennél az eljárásnál az igényelt vagyonnak alperes javára végrehaj tásilag lefoglalt voltáról tudomással nem birtak, — ezeknél fogva a felebbezési biróság a fenti tényállásból jogszerűen vonta le a jogi következtetést az iránt, hogy felperesek az igényelt vagyont vétel utján korlátlan és teljes tulajdonul jóhiszeműen megszerezték. (1898 április 15-én I. G. 40. sz. a.) 335. A lefoglalt dolognak jóhiszemű szerzője, a ki a lefoglalásról nem tudott, a dolog tulajdonjogát a zálogjogtól mentesen szerezheti meg, ha mindjárt a végrehajtást szenvedő jogszerűtlenül, vagyis a foglalásról tudva idegenítette is el a lefoglalt dolgot. A Curia felülvizsgálati tanácsa. (1902 május 1-én I. G. 678/1901. sz. a.) Hasonló: (Curia I. G. 40/1898. és I. G. 269/1898. sz. a.) 336. Az igénylő csődtömeggondnok a felperest különben terhelő bizonyítási kötelezettség alól menekül abban az esetben, ha az igényelt ingók a foglalás előtt a csődhöz leltároztattak és a tömeggondnoknak tényleg átadattak. Curia: Arra való tekintettel, hogy a B) alatti csődleltár tartalma szerint a leltározott ingók a tömeggondnoknak tényleg át is adattak, továbbá figyelemmel a csődtörvény 1., 12., 42., 115. §§-nak rendelkezésére, a vélelem a mellett van, hogy az igényelt ingók a felperesi csődvagyonhoz tartoznak, mihez képest felperes külön szerzési czimnek kimutatására nem is kötelezhető. (1899 január 9-én 450/1898. sz. a.) 337. A lefoglalt óvadéknak zár alóli feloldását rendszerint az a harmadik személy igényelheti, a ki azt a végrehajtást szenvedőért letette, de nincs igénynek helye, ha a végrehajtás abból az ügyletből ered, a melynek biztosítására tétetett le az óvadék. Budapesti tábla: Az óvadék letételéről kiállított B) alatti közokirat minden kétséget kizáróan azt tartalmazza, hogy az óvadékot a végrehajtást szenvedő helyett felperes tette le, következésképen ez az okirat értelmezésre nem szorul; az óvadéknak jogi természetéből pedig jogszerűen az következik, hogy az a letevő tulajdona marad, ehhez képest abból, ha a letevő fél nem óvadék nyújtására kötelezett fél, ugy annak csupán azok a terhei elégíthetők ki, a melyek abból az ügyletből származnak, a melynek biztosítására az óvadék letétetett, ily követelésnek azonban az üzlet után kirótt adó nem tekinthető. (1897 márczius 18-án 1897. I. G. 33. sz. a.)