Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

A végrehajtási eljárás. 96. §. 111 I 338. Nincs igénypernek helye azzal a foglaltatóval szemben, a kinek törvényes zálogjoga van az igényper tárgyát képező ingóra. ') Debreczeni tábla: Az 1881: LX. t.-cz. 72. §-ában foglalt rendelkezés törvényes zálogjogot biztosit a bérbeadó javára, félévi bérösszeg erejéig, mindazokra az ingókra, melyek a kibérelt helyiségben találtatnak, arra való tekintet nélkül, hogy az ingóságok a bérlő tulajdonát képezik-e, vagy nem ? Ez alól az általános szabály alól egyedüli kivételt képeznek azok az ingók, melyek a bérlő birtokába a törvény által tiltott módon jutottak. Eme törvényes rendelkezés folytán tehát a bérlő birtokába nem tiltott módon jutott és a kibérelt helyiségben talált ingók harmadik személyek által kereset utján nem igényelhetők azon a czimen, hogy azok nem a bérlő, hanem az igénylő tulajdonát képezik és pedig még abban az esetben sem, ha a bérbeadónak tudomása is volt arról, hogy azok a bérlő tulajdonához nem tartoznak. (1898 február 9-én 1897. G. 135. sz. a.) 339. A hozomány tárgyát képező háztartásbeli ingóság kizárólagos tulajdonjogát a férj elleni végrehajtás esetén, az igénylő nőnek kell bizonyítani. Curia: A nő által férje házához vitt ingók: bútorok ágy- és asztalnemüek, evő- és ivóedények és eszközök, mind olyanok, a melyek nem kizárólag a nő személyes szükségletére, hanem mindkét házasfél használatára szolgálnak, következően hozományi tárgyaknak nem tekintendők s ennélfogva ezeket a nő a házassági kötelék fennállása alatt férjétől vissza nem követelheti. (1903 január 23-án G. 466/1902. sz. a.) 340. Bizonyítási teher a férj ellen vezetett végrehajtás alkalmával a 49. §-ban kötött lefoglalt ingók igénylése esetén. Curia ; A férjnek, nőnek és gyermekeknek közös háztartásban való e gyüttélése esetén, a férj ellen vezetett végrehajtás alkalmával lefoglalhatok mindazok a közös háztartásban található ingók, melyek a végrehajtási törvény 49. §-a értelmében ki nem vétetnek, a miből következik, hogy ily esetben a háztartásban élő tag által igényelt és a foglalás alól ki nem vett ingókra nézve az igénylőt terheli a bizonyitási kötelezettség a tekintetben, hogy az egyes lefoglalt tárgyak az ő kizárólagos tulajdonai és hogy azok a férj, a családfő adósságai miatt végrehajtási foglalás alá nem vehetők. (1902 deczember 9-én I. G. 351. sz. a.) 341. A közös birtoklásban talált háztartásbeli ingóknak a nő ellen vezetett végrehajtás alkalmával történt foglalása esetén a tulajdonjogot nem az igénylő férjnek kell bizonyítania, hanem a foglaltató alperest terheli annak bizonyítása, hogy az ingó a végrehajtást szenvedett nő kizárólagos tulajdona. Curia: Azok felől a dolgok felől, a melyek a férj és feleség közös birtoklásában találtatnak és melyek természetüknél fogva nem kizáróan a nő rendeltetésére szolgálnak, az a vélelem áll fenn, hogy azok nem a nőnek, hanem a férjnek tulajdonai: az emiitett vélelmet megdönteni, illetve e vélelemmel szemben azt bizonyitani, hogy az ingók a végreJ) Ma már ellentétes áramlat is mutatkozik a gyakorlatban, e túlszigorú felfogással szemben.