Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

82 Az idegen váltóról. ban felperes ezt nem bizonyította : a másodbiróság ítélete ezen és a benne egyébként felhozott indokok alapján helybenhagyatott. (1899 január 7-én 1223/1898., — azonos 1218/1898. sz. a.) 248. A törvényes gyakorlat szerint a váltóhitelező az üresen kapott váltót csakis a forgalomban rendesen használni szokott tartalommal töltheti ki, ilyennek pedig az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely nem tekinthető. A m. kir. Curia : Azzal a bizonyított ténynyel szemben, hogy a kereseti váltóra akkor, mikor az a felperes birtokába jutott, csupán a váltóösszeg volt megjelölve számokkal és ezenkívül az alperesek s a kifogással nem élt két váltókötelezett aláírása volt rajta, egyébként azonban az teljesen kitöltetlen volt, valamint az alperesek azon kifogásával szemben, hogy a váltót felperes utólagosan és jogellenesen látta el a mindkét intézvényezettnek a váltón az intézvényben megjelölt lakhelyétől különböző Gyulafehérvár fizetési helylyel, felperes nek állott kötelességében bizonyítani, hogy az általa utólagosan fizetési helynek kijelölése az alperesnek hozzájárulásával történt, mert a törvényes gyakorlat szerint a váltóhitelező az üresen kapott váltót csakis a forgalomban rendesen használni szokott tartalommal töltheti ki, ilyennek pedig az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely sem tekinthető. (1899 október 24-én 741/1899. Állandó gyakorlat.) 249. A váltóbirtokos a fizetési helylyel ellátott váltót, az arra jogosítottak beleegyezése nélkül, utólagosan telepes megnevezésével ellátni nem jogosult, a telepes személynek ily utólagos jogtalan kitüntetése a váltón a tartalom meghamisításának tekintete alá esik. A kir. Ítélőtábla: A váltótörvény 24. §-ában foglalt rendelkezés szerint a telepítésre kizárólag csak a kibocsátó van feljogosítva, az elfogadó pedig csak arra, hogy ha akkor, a mikor a váltóra az elfogadói nyilatkozatot vezeti, a kibocsátó által telepitett váltón még telepes megnevezve nem volna, az elfogadáskor a telepest megnevezhesse, a kibocsátónak, illetve elfogadónak ez a joga annyira kizárólagos, hogy a váltóra vezetett és nem a kibocsátótól származó, vagy nem az ő hozzájárulásával történt minden telepítés, a váltó meghamisításának tekintendő, a melyre vonatkozóan a váltótörvény 82. §-ában foglalt rendelkezés nyer alkalmazást és mint hamisítás minden váltóbirtokos ellen sikeresen érvényesíthető. A jelen esetben a telepítést annak daczára, hogy a kihallgatott B. L. és K. L. tanuk vallomása szerint az a közgazdasági részvénytársaság egyik alkalmazottjától, tehát nem a kibocsátótól származik, érvényesnek azért kellett elfogadni, mert a kihallgatott tanuk vallomása szerint a váltóra a kérdéses telepítést nem a felperes vezette, ez a telepítés akkor, a mikor felperes a váltó birtokát forgatmány útján megszerezte, a váltón már rajta volt és a váltóban törlés és