Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

6 fi Az idegen váltóról. V. Elfogadás végetti bemutatás. 17. §. A váltóbirtokosnak jogában áll a váltót — a vásári váltók kivételével — elfogadás végett az intézvényezettnek lejáratig bármikor bemutatni és az elfogadás nem teljesitése esetében óvással élni. Ellenkező megállapodásnak váltójogi hatálya nincsen. A váltó puszta birtoka jogot ád az elfogadás végetti bemutatásra és az elfogadás nem teljesitése esetében a váltó óvatolására. 18. §. A hazai vásárokra szóló váltók a vásár tartama alatt a 35. §-ban foglalt fizetési határidőig elfogadás végett bármikor bemutathatok. 19. §. A lát után bizonyos időre fizetendő váltókat a forgatók s a kibocsátó elleni visszkereset különbeni elvesztésének terhe alatt a váltóban foglalt különös meghagyáshoz képest, ilyennek nem létében pedig a kiállítástól számítandó két év alatt kell elfogadás végett bemutatni. Ha az ily váltón valamelyik forgató forgatmányában különös bemutatási határidőt jelölt ki, az ő váltójogi kötelezettsége megszűnik, ha a váltó a kijelölt határidő alatt elfogadás végett be nem mutattatik. 20. §. Ha a lát után bizonyos időre fizetendő váltó elfogadása kieszközölhető nem volt, vagy ha az intézvényezeít az elfogadás keltezését megtagadja, a váltó-birtokos a forgatók és a kibocsátó elleni visszkereset elvesztésének terhe alatt a váltónak kellő időben történt bemutatását a 19. §-ban érintett idő alatt felvett óvással igazolni tartozik. Az ovatolás napja ily esetben bemutatási napnak tekintetik. Ha az óvás felvétele elmulasztatott, azon elfogadóra nézve, ki az elfogadást nem keltezte, a váltó lejárata a bemutatási határidő utolsó napjától számíttatik. 202. Az elfogadás hiánya miatt a V. T. 17. §-a szerint felvett óvás csupán a biztosítási visszkeresetre nézve bir jelentőséggel és az elfogadás végetti bemutatás és óvás felvételének elmulasztása nem vonja maga után a forgatók elleni visszkereseti jog megszűntét, hanem csak azzal a következménynyel jár, hogy a váltóbirtokos elfogadás hiánya miatt a V. T. 25. §-a szerint biztositási visszkeresettel nem élhet; mert a V. T. 17. §-a nem kötelességet ró a váltóbirtokosra, hanem csak jogot ád neki a váltót — a vásári váltók kivételével — az intézvényezettnek a lejáratig elfogadás végett bármikor bemutatni. (Curia 1894 márczius 20 án 12/1894. sz. a.) VI. Az elfogadás. 21. §. Az elfogadást magára a váltóra kell ráirni. Minden, a váltóra vezetett s az intézvényezett által aláirt nyilatkozat feltétlen elfogadásnak tekintetik, a mennyiben abban világosan kifejezve nincsen, hogy az intézvényezett az elfogadást vagy általában nem, vagy csak bizonyos megszorításokkal kívánta teljesíteni. Feltétlen elfogadásnak tekintetik az is,' ha az intézvényezett nevét vagy czégjét, minden hozzáadás nélkül a váltó előlapjára írja A megtörtént elfogadást visszavonni nem lehet. 203. Az intézvényezésnek nem teljesen megfelelő név alatt tett váltónyilatkozat is kötelez az intézvényezett és az elfogadó személye azonosságának bizonyítása esetében. A m. kir. Curia: A mennyiben azonban felperes az A. alatti váltóra alapitott kereseti igényével feltétlenül elutasittatott, a másodbiróságnak Ítélete meg volt változtatandó, s ez igénye felperesnek feltétlenül meg volt Ítélendő. Alperesnek ugyanis az A. alatti váltóra nézve, az azon levő névaláírásánál és az intézvényezett megjelölésé-