Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 53 a váltón mint saját rendeletre szóló kibocsátó jelentkezik és ki forgatmányozás utján újra váltóbirtokossá lett, változhatatlan kibocsátói minőségénél fogva még akkor is kötelezve marad, ha a váltót »kötelezettség nélkül« forgatta s igy a felperes ugyanazért az összegért felelős az alperesnek, a mely összeget ez utóbbin követeli, s ilykép az adós és hitelező személyében egyesülés állott be, és mert magából a váltóból észlelhető ezt a körülményt a biró figyelmen kivül nem hagyhatja. (1892. márczius 16-án 481/1891. sz. a.) 164 Az irni-olvasni nem tudó forgatónak hitelesített kézjegye mellett átruházott váltó nem forgatmány, hanem engedmény erejével tekinthető csak átruházottnak, mert a váltótörvény 104. §-a szerint a váltóra keresztvonással vezetett nyilatkozat váltójogi hatály lyal nem bir. (M. kir. Curia 1883. évi május 22-én 360/883. sz. a.) 165. A forgatmányos a kibocsátótól akkor is követelhet fizetést, ha ez a váltót előbb annak valamely előzőjének kifizette ugyan, de a váltót utóbb ismét forgalomba hozta. A kir. ítélőtábla: Felperes a váltón utolsó forgatmányosként szerepelt K. J. nak visszkereseti kötelezettség alatt álló előzője lévén, őt a váltóbirtoklás alapján a fizetés követelhetésére jogositottnak kell tekinteni azért, mert ez a körülmény azt a vélelmet állapítja meg, hogy visszkereseti kötelezettsége alapján váltotta magához. De nem volt figyelembe vehető alperesnek az a további kifogása sem, hogy miután ő a váltóban kitett összeget az annak hátlapján első forgatmányosul jelentkezett »gazdák és iparosok általános hitelszövetkezete kecskeméti fiók-telepe« czégnek 1890 febr. 7-én kifizette, a váltó szerint vállalt kötelezettség alul nemcsak alperes, hanem felperes is szabadult, annak alapján tehát alperes ellenében sem felperes, sem más által követelési jog nem formálható, mert igaz ugyan, hogy akkor, midőn alperes mint kibocsátó a váltóban kitett összeget a fent nevezett czégnek kifizette, a váltókötelezettség alul peres felek mindegyike mindenki irányában szabadult, de mert alperes a váltót ezután saját beismerése szerint is tovább adta s igy ismét forgalomba hozta és mert felperes alperesnek saját beismerése szerint is kényfelen volt a kereseti váltót a továbbadás folytán előállt harmadiknak kifizetni; felperesnek mint rendelvényesnek visszkereseti joga újra feléledt s irányában alperes mint kibocsátó a váltótörvény 7. és 9. § a értelmében a váltó kifizetéseért váltójogi felelősséggel tartozik . . . A m. kir. Curia: Helybenhagyja, mert alperes azt, hogy miután a kérdésben levő váltót annak lejáratkori birtokosától beváltotta, ezáltal mint kibocsátó váltói kötelezettségének megfelelt, miután a váltóknak azon későbbi birtokosai, a kik annak birtokába már azután jutottak, hogy azt alperes kifizetvén, magára ruháztatta és saját szavatosság nélküli forgatmányával tovább adta, mint a váltónak az óvás felvétele utáni forgatmányosai, a V. T. 14. §-a szerint már