Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

54 Az idegen váltóról. csakis előzőik jogaiba léptek s e szerint a felperes is alperestől, mint kibocsátótól, a váltókövetelésnek újbóli kifizetését nem követelheti, hanem kereseti joga egyedül a váltónak elfogadója ellen lehet, felperes irányában kifogásként sikerrel nem érvényesíthető azért, mert felperes a váltónak intézvényese lévén, az általa forgatott váltónak az ő birtokába lett visszajutásával, ugy saját hátiratát, valamint az őt követő hátiratokat a V. T. 55. § a szerint jogositva volt kitörülni, ennélfogva pedig az ő váltóhitelezői minősége, mint intézvényesé, a váltónak első birtokosaként még az óvás felvételét megelőző időből mutatkozik igazoltnak és kereseti jogot is az alperes, mint előzője ellen, nem utó-forgatmány alapján, hanem az intézvényesi minőségben őt eredetileg megillető jogon érvényesit, a minek folytán alperes ő ellenében, a V. T. 93. §-ához képest, egyedül a váltójogból eredő vagy oly kifogásokkal élhet, a melyek őt a felperes irányában közvetlenül illetik, de melyek közé egy harmadik személynek teljesitett fizetés nem tartozhatik; s mert alperes a felperesnek állított rosszhiszeműségét igazoló ténykörülményeket fel nem hozott, annál kevésbbé bizonyított. (1891 deczember 2-án 267. sz. a.) 166. A forgatónak saját forgatótársa elleni kereseti joga. A m. kir. Curia: Minthogy az együttkötelezett forgatók valamelyike által teljesitett fizetés csupán az ő javára esik, a mennyiben csakis az elfogadó által teljesitett fizetés folytán érte el a váltó czélját és szűnt meg ennek következtében a váltói kötelem, a felperes által a váltóbirtokosoknak teljesitet fizetés folytán együtt kötelezett forgatótársának váltói kötelezettsége megszűntnek már azért sem tekinthető, mert az együttkötelezés csak más harmadik személyekkel szemben jelentkezik egységes kötelezésnek, mig egymás közt az együttkötelezettek ama magánjogi viszonyoknak megfelelően vannak kötelezve, a mely viszonyok a váltóügylet létrejöttének alapul szolgáltak; minthogy ebből folyóan a váltóbirtokosként legitimált együttkötelezett saját társkötelezettje ellen váltói uton a reáruházott váltó alapján felléphet ugyan, de vele szemben mindazok a kifogások érvényesíthetők, a melyek a váltóügylet létrejötténél történt megállapodásokból folynak; és minthogy alperes azt az állítását, hogy ő a kereseti váltó alapján csak felperes iránti szívességből vállalt váltói kötelezettséget, nem bizonyította és így oly magánjogi viszonyt nem igazolt, melyből folyóan őt felperessel szemben kötelezettség nem terheli; minthogy viszont felperes sem igazolta azt, hogy közte és alperes közt oly megállapodás jött létre, melynek következtében a kereseti váltó kifizetése egyedül alperest terhelte s a bírói gyakorlat szerint az együttkötelezett adóstársak ellenkező megállapodás bizonyításának hiányában egyenlő részben kötelezetteknek vélelmezendők: felperes jogosan igényelheti az alperestől a kereseti váltó alapján kifizetett teljes összeg felének a visszafizetését. (1897 október hó 28-án 826. sz. a.) 167. A kitörölt forgatmány annak kivehető tartalma szerint veendő figyelembe. (Curia 1897 október 6-án 1358/1891. sz. a.)