Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)
176 Az idegen váltóról. ítélete az itt felhozott, valamint a benne foglalt s ezzel nem ellenkező egyéb indokoknál fogva hagyatott helyben. (1903 deczember 10-én 3Ő7/1903. sz. a.) 496. Azon forgatmányos is váltóbirtokosnak tekintendő, kire a váltó csak behajtás végett forgattatott, s minthogy alperes nem vette tagadásba, hogy a kereseti váltó a lejáratkor a telepesként kijelölt negotini takarékpénztár mint behajtás végetti forgatmányos birtokában volt, s minthogy továbbá a váltótörvény 44. § a értelmében, ha a telepes egyszersmind a váltónak birtokosa, az elfogadó elleni kereseti jog fentartására az óvás felvétele nem szükséges, igy tehát alperesnek azon kifogása, hogy az óvás felvételének elmulasztása folytán felperes ellene kereseti jogát elvesztette, mi alappal sem bir. (Curia 1895 október 8-án 440/1895. sz. a.) 497. Két telepes megnevezésével ellátott váltó alapján érvényesítendő visszkereset fentartására szükséges óvás csak akkor maradhat el, ha lejáratkor mindkét telepes egyaránt és egyidejűleg birtokosa a váltónak, a mi csak oly körülmények közt fordulhat elő, ha a két telepes rendelvényes, vagy forgatmányos társ egy és nem különböző forgatmány alapján. Minthogy pedig ily esetről jelenleg szó sincs és maga felperes is azt állítja, hogy a kereseti váltót az egyik telepestől, tudniillik az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztártól a lugosi népbank, ettől meg felperes váltotta vissza és igy a kereseti váltónak lejárásakor nem mind a két telepes volt egyidejüleges birtokosa, a V. T. 44. § a alkalmazást nem nyervén, felperes, ki a kereseti váltónak jelenlegi alakját vitatja megállapodásszerünek és azt maga részéről elfogadja a végett, hogy kereseti jogát a váltó elfogadója ellen fentartsa, tar tozott volna a kereseti váltót a másik telepesnél lejáratkor óvatolni, esetleg ha a váltó lejáratakor a másik telepes, t. i. az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár volt a váltó birtokában, ennek kellett volna felperes ellen az óvást felvétetni. Jelen esetben ezek egyike sem történt meg, minek folytán felperes váltókereseti jogát alperes ellen elvesztette. (Curia 1893 január 31-én 469/1892.) 498. Ha az alperes a váltóóvás hiányára alapítja kifogását, a midőn a váltó tartalma szerint a rendelvényes, a kibocsátó és telepes hasonnevű személy, alperesnek kell bizonyítania, hogy a kibocsátó, a ki egyúttal telepes is, a rendelvényessel nem azonos személy, mivel különben a váltó tartalmával igazolva lévén az, hogy a telepes egyúttal a váltó birtokosa is, a váltótörvény 44. § a 2. bekezdése értelmében az elfogadóval szemben óvás föltételének szüksége nem forog fenn. (Curia 1895 október 8-án 437/1895. sz. a.) 499. A váltó abbeli tartalma, hogy a telepesként jelentkező váltóbirtokos forgatmánya töröltnek jelentkezik, még nem állapítja meg annak vélelmét, hogy a váltó a lejáratkor nem volt a telepes