Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 177 birtokában, miért is a V. T. 44. §-a második bekezdésében foglalt kivételes rendelkezés alkalmazást nyer, ha a kifogásoló nem bizonyltja, hogy a váltó a lejáratkor már nem volt a telepes birtokában. {Curia 1897 február 16 án 143/1896. sz. a.) 45. §. A fizetés hiánya miatt óvatolt váltó birtokosa köteles közvetlen előzőjét a váltó ki nem fizetéséről, az óvás felvételétől számítandó két nap alatt Írásban értesíteni; e végre azonban elegendő, ha a tudósítás az érintett idő alatt postára adatik. Minden tudósított előző köteles, a tudósítás vételétől számítandó két nap alatt, saját közvetlen előzőjét hasonló módon értesíteni. A váltóbirtokos vagy forgatmányos, ki az értesítést elmulasztja vagy azt nem közvetlen előzőjéhez intézi, az ebből eredő károkat az összes, illetőleg az átugrott előzőknek megtéríteni köteles. Ezen felül elveszti ezen személyek elleni igényét a lejárattól a keresetre hozott birói határozat kézbesítéséig járó kamatokra és költségekre nézve. 500. Ha a váítótulajdonos a váltót az elfogadónak a nélkül, hogy ez a fizetés teljesítését előzőleg megtagadta volna, azonnal az óvatolásra hivatott közjegyző által mutatja be, s ha az elfogadó a váltónak első bemutatásakor a váltóösszeget haladék nélkül kifizeti, vagy a fizetést megajánlja, de ezt a bemutató közjegyző visszautasítja, az igy eszközölt bemutatás költségét a váltótulajdonos tartozik viselni s a váltó kifizetésének megtagadása fenn nem forogván, óvás felvételének szüksége, óvatolási költség felszámításának jogosultsága is elesik. Az óvatolási eljárás miként történtére s az érdekeltek nyilatkozataira nézve csak magának az óváslevélnek tartalma szolgálhat irányadóul s csak az képez a váltóperben e részben elfogadható bizonyitékot, melyet az óvatolónak utólagos nyilatkozata meg nem dönthet. (Curia 1893 május 2-án 1074/1892. sz. a.) 501. A váltót a fizetés végetti bemutatáskor kifizető váltóadós az óvás költségeit megfizetni nem köteles. A kir. ítélőtábla : A váltótörvény 102. és 40. § ai intézkedéseiből és a váltónak mint forgatható papirnak természetéből következik, hogy a váltóbirtokos a váltót lejáratkor fizetés végett bemutatni tartozik, s óvás felvételének pedig a V. T. 41., 43. és 45. §-ai szerint csak akkor van helye, ha a fizetés a bemutatáskor nem történik. Ha tehát az intézvényezett vagy telepes a váltó bemutatásakor a váltó összegét kifizeti a váltó czélját érte s a váltókötelezettek minden kötelezettség alól menekülnek. Ezekből okszerüleg következik, hogy a bemutatással járó költség a váltóbirtokost terheli, ki a váltót fizetés végett bemutatni köteles és nem terheli a váltókötelezetteket, kik a váltótőke befizetése által minden kötelezettség alól szabadulnak stb. A m. kir. Curia : Indokaiból helybenhagyta. (1902 május 20 án 17/1902., 1433/1899. sz. a.) 502. A váltót előbb fizetés végett be nem mutató váltóbirtokos az óvás alkalmával fizető váltóadóstól nem igényelheti az óvás költségeit. Grecsák : Magyar Döntvénytár. II. 12