Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

A váltóképesség. 7 váltók felmutatása és megtekintése után határozottan azt vallotta, hogy a kereseti váltókat alperes 1879—1881. évi terjedő időszakban irta alá és hozatta forgalomba olykép, hogy ezek a váltók csak az alperes elfogadványával és az összeg kitételével voltak ellátva és minthogy ezek szerint alperes részbizonyitékot szolgáltatott arra nézve, hogy a kereseti váltókat kiskorúsága alatt irta alá, az elsőbiróság Ítéletében helyesen rendelkezett akkor, midőn alperes részére a pótesküt megitélte stb. (1900 október 10 én 190/900. és 928/1899. sz. a.) 12 A kiskorúsággal védekező váltóelfogadó nemcsak azt tartozik bizonyítani, hogy a váltó kibocsátása idejében kiskorú volt, hanem, a váltó kiáilitásának ideje nem lévén szükségkép ugyanazonos az elfogadás idejével, azt is tartozik bizonyítani, hogy a váltó elfogadása idejében még teljes korát el nem érte. A királyi ítélőtábla: Az idegen váltó az intézvényezettnél a lejáratig elfogadás végett bármikor bemutatható lévén, a szenvedő váltóképesség hiányával védekező alperes nemcsak azt tartozott bizonyitani, hogy a kereseti idegen váltó kibocsátása idejében (1874. évi november 15 én) még teljes korát el nem érte, hanem azt, hogy a váltó lejáratakor (1878. évi deczember 25-én) már teljeskoru volt, maga sem vonja kétségbe, mivel továbbá az vélelmezendő, hogy a váltót oly időben fogadta el, midőn törvény szerint szenvedő váltóképességgel bir, azt is tartozott bizonyitani, hogy a váltóra az elfogadási nyilatkozatot oly időben fogadta el, midőn váltójogi kötelezettséget érvényesen még nem vállalhatott, alperes azonban az utóbbi körülménynek bizonyítását meg sem kisérlette és igy a szenvedő váltóképesség hiányára alapitott védekezése alaptalan. A m. kir. Curia: Alperes azon védekezése, hogy a kereseti váltó elfogadása idejében még kiskorú volt, hogy ennélfogva szenvedő váltóképességgel azon időben nem birt, birói figyelembe vehető nem volt, mert a váltó kiáilitásának ideje nem lévén szükségkép ugyanazonos az elfogadás idejével, felperes tagadásával szemben, alperes tartozott volna igazolni, hogy a váltó elfogadása idejében még teljes korát el nem érte, azt azonban bizonyitani meg sem kisérelte, minélfogva, stb. (1883 július 12-én 474/1882. általános gyakorlat.) 13. Ha az elfogadó a váltólejáratkor már nagykorú volt, az vélelmezendő, hogy az elfogadást már nagykorúságában irta a váltóra. (Curia 1883 június 23-án 240/1883. sz. a.) 14. A kiskorusági kifogást figyelembe venni csak ugy lehet, ha az alperes azt bizonyitja; ennek bizonyitására azonban a váltóperben a könyvek felmutatása helyt nem foghatván és az érvénytelennek nyilvánitott váltónyilatkozat keletkezésének idejére nézve a váltó tartalma azt a vélelmet állapítván meg, hogy ez már az alperes nagykorúságában jött létre, alperes marasztalandó volt. (Curia 1897 márczius 17-én 1017/1896. sz. a.)