Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

164 Az idegen váltóról. alperes részéről az óvás elengedését foglalja magában, magára a váltóra vezetett ez az elengedés minden váltóbirtokosnak, tehát a felperes rendelvényesnek is javára szolgál, stb. (Curía 1898 június 7-én 549/1898. sz. a.) 465. Az óvás még az óvás felvételére rendelt határidőben is joghatályosan és pedig szóval s elengedhető. A kir. törvényszék: II. alperes szintén beismerte a kereseti váltón levő kibocsátói váltó nyilatkozata valódiságát s az I. rendű alperes által felhozott és fent már elbirált kifogásokon kivül még azzal védekezett, hogy felperesnek az ellene mint kibocsátó ellen érvényesíthető visszkereset fentartásához a V. T. 41. §-a értelmében óvás feltétele lévén szükséges, ennek elmulasztása folytán felperes az ő irányábani visszkeresetét elvesztette. Felperes kereseti beismerésével megállapítható tény e tekintet ben, hogy felperes II. rendű alperessel szemben az óvás felvételét elmulasztotta, mert kereseti előadása szerint II. rendű alperes váltó lejáratakor megjelenvén a felperesi pénzintézetnél, kérte, hogy a váltót vele szemben költségkímélés czéljából ne óvatoltassák meg, miután azt pár nap múlva úgyis kifizeti. A V. T. 42. § a nem zárja ki azt, hogy az óvás elengedése, ha az nem is vezettetett magára a váltóra, az más törvényszerű módon is biztositható legyen. A felperes által hivatott B. I. és T. S. tanuk alperes tagadásával szemben bizonyították, hogy alperes a váltó lejárata idejében kérte a felperesi pénzintézetet, ne óvatoltassa meg a váltót, miután ő úgyis kifizeti. Ez okból ez a kifogás alaptalan, stb. A m. kir. Curia*. Indokaiból helybenhagyja. (1902 július 1-én 414/1902. sz. a.) 466. A forgatmányosnak adott azon jog, hogy az üres forgatmányt kitölthesse, nem értendő arra, hogy az üres forgatmányba az óvás elengedés záradékát felvehesse. (Curia 1882 január 25-én 1030/1881. sz. a.) 467. A váltóbirtokos az üres hátiratnak az óvás elengedésével történt kitöltésére csak ily megállapodás bizonyításának esetében tekinthető jogosítottnak, azt azonban, hogy üres forgatmányt irt alá, a kifogásoló váltóadós tartozik bizonyitani. (Curia 1901 január 25 én 982/1900. sz. a., azonos 1553/1892.) 468. A névbecsülő elfogadó is elengedheti az óvást. Abból, hogy névbecsülési elfogadóként oly személy is kötelezheti magát, ki a váltón mint intézvényezett vagy szükségbeli utalványozott megnevezve nincs, azt kell következtetni, hogy ily személy közönséges elfogadás által is vállalhat váltói kötelezettséget és mert a névbeesülő elfogadó is lemondbat érvényesen azon korlátokról, melyekhez felelőssége kötve van, u. m. a váltónak az intézvényezettnél és magánál