Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 159 tett vagy bármi módon kiegyenlített váltó alapján a kibocsátó ellen visszkeresetnek helye nincs. A nem kifogásolt 27. alatti levéllel, melyben felperes kijejelentette, hogy a kereseti váltó elfogadójától K. J.-től kapott uj váltókat azzal a fentartással, hogy pontosan beváltassanak, K. J. elleni követelésének kielégítésére forditotta, bizonyitva van, hogy felperes az egyezségi váltókat eredeti követelésének s e szerint a kereseti váltónak is, kiegyenlítéséül fogadta el ; mert az a fentartás, mely mellett felperes a fentidézett kijelentést tette, a 27- alatti levél helyes értelme szerint nem felfüggesztő, hanem bontó feltételt tartalmaz oly értelemben, hogy a kereseti váltónak egyezségileg történt kiegyenlitése abban az esetben, ha az egyezségi váltók pontosan be nem váltatnak, esetleg hatálytalanná válhatik; addig azonban, a mig e feltétel be nem következik, a kiegyenlités hatályosnak s e szerint a kereseti váltó az elfogadó által kifizetettnek tekintendő. (Curia 1896 január 24-én 258/1895. sz. a.) 449. A váltónak megállapított lejárati ideje azon időpont, melyben a váltókötelezettségben álló személyek egymásközti jogai és kötelezettségei megállapodást nyernek, és melyben a váltó, mint forgalmi iparpapir, rendeltetése véget ér; s a V. T. 41. § ának rendelkezése a váltó lejárati idejének meghosszabbításának nem vehető, hanem az csak a váltóhitelezőnek adott kedvezményezési időt képez, mely alatt a visszkereset fentartására szükséges feltételek a lejárati nap után is joghatálylyal teljesíthetők: miből következik, hogy a váltó tényleges birtokosa, mint engedményes ellen mindazon kifogások hatályosan érvényesíthetők, melyeket alperesek az engedményező ellen érvényesíteni jogositva voltak, a mint ezt a kir. Curia 1882. évi márczius 8 án 1112/1881. sz. a. határozatával már kimondotta. (Curia 1888. október 9-én 948/1888. sz. a.) 450. A ki a váltónak fizetés végetti bemutatásakor tulajdonosi minőségét nem igazolja, a fizetés követelésére s ennek folytán a fizetés hiánya miatti óvás felvételére jogosultsággal nem bir. (Curia 1886 május 6 án 315/1886. sz. a.) 451. Az óvás hiánya hivatalból figyelembe nem vehető. (Curia 1897 márczius 16-án 1227/1896., 32/1897. és 20/1885. sz. a. Állandó gyakorlat. 452. Az előző forgató az óvás felvételére jogosítottnak tartandó már a váltó birtokával és pedig még abban az esetben is, ha a forgatmányok kelte szerint az óvás felvételekor a váltót már tovább forgatta, mert az óvás czélja nem csupán a váltóbirtokosnak, hanem a többi előző váltóhitelező jogainak is a megóvása. (Curia 1058/1893. sz. a.)