Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 125folytán felperesnek követelése a kereset beadása napján megszűntnek annyival inkább tekintendő, mert a kereskedelmi miniszternek az 1889-ik évi XXXIV-ik törvényczikk alapján 1889. évi október hó 17-ik napján 3136. szám alatt kiadott rendeletéből kitűnik, hogy olyan befizetési lapok, mint a milyenek a 2. alatti elismervény kiegészitő részét képezik, cheque-számlatulajdonos javára iratnak, a miből következik, hogy a cheque-számlatulajdonos akkor, a mikor a részére kiszolgáltatott befizetési lapot adósának kezéhez juttatja, ezt ezzel arra jogositja fel. hogy tartozását a közvetitő postahivatalnál az ő számlájára teljesitse, minélfogva a befizetési lap utján a postahivatalnál telj esitett fizetés épen olyan tekintet alá esik, mintha a fizetés a cheque számlatulajdonos saját kezéhez történt volna és mert ezekből folyóan az a körülmény, hogy a kereseti váltó Budapesten volt fizetendő, a 2. alatti fizetésnek joghatályát ép oly kevéssé érinti, mint az E. és 1). alatti levelek tartalma, mert ezek a levelek a fizetésnek csak még egy másik módját határozzák meg, melyet alperesnek igénybe venni jogában állott, a nélkül, hogy a fenti szelvény használatától eltiltatott volna. Felperest, mint e szerint teljesen pervesztest, egyúttal a perköltséggel egy tekintet alá eső felebbezési költség viselésére is kellett kötelezni. (1898 szeptember 30-án 668/1898 azonos 1038/900 állandó gyakorlat.) 336. Az a körülmény, hogy a váltóbirtokos a váltó lejárata után 8 nap alatti kifizetésre hivta fel a váltóadóst, oly halasztásnak tekintendő, melyen belül a váltóadós fizetési késedelme be nem állhatott. (Curia 1897 január 26-án 39/1896. sz. a.) 337. A sommás végzés hozatala után a váltóra teljesített fizetés a sommás végzés hatályon kivül helyezésére alapul nem szolgálhat. (Curia 113/1883. sz. a.) 338. A sommás végzés után teljesített fizetés folytán a váltóadósnak erre alapitott kifogásai folytán kimondandó, hogy a sommás végzés végrehajtás alapjául nem szolgálhat. (Curia 1256/1900. és 389/1901. sz. a.) 34. §. Ha a kelet utánra szóló és belföldön fizetendő váltó oly országban állíttatott ki, melyben az ó-időszámitás áll fenn, a nélkül, bogy megjegyeztetett volna, hogy a váltó uj időszámítás szerint kelt, vagy ha £ váltó minden időszámítás szerint kelteztetett, a lejárat napja az uj időszámítás szerinti naptár azon napjától számíttatik, mely az ó-időszámitás szerinti kiállítási napnak megfelel. 339. Oly országban kiállított váltó, melyben az ó-időszámitás van használatban, a váltó lejárata az ó időszámitás szerint meghatározottnak tekintendő s igy a Gergely-naptár szerinti napon felvett óvás mint időelőtti, a váltói jogok fentartására alkalmatlan. (Curia 1900 márczius hó 5-én 1429/1899. sz. a.)