Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

120 Az idegen váltóról. Annálfogva felperes keresetével elutasítandó volt; mert alperesek által érvényesített az a kifogás, hogy felperes a váltó lejárta előtt neki kinált kereseti összeget elfogadni vonakodott, mint olyan, a mely a felek közötti viszonyból közvetlenül ered, a váltótörvény 92. §-a szerint meg van engedve ; mert továbbá felperes a neki felajánlott fizetést visszautasítani a V. T. 38. § a szerint jogosítva nem volt; ellenben alperesek a V. T. 39. §-a szerint csak a nyugtatványozott váltó kiadása mellett tartozván fizetni, kétséget sem szenved, hogy alperesek ennek hiányában a kereseti váltóösszeget birói letétbe jogosan letették és alpereseknek fizetési ajánlata folytán sem a váltó óvatolásának, sem pedig a kereset megindításának szüksége fen nem forog. A kir. Ítélőtábla: A perbeli tényálláshoz képest ügydöntő kérdést az képez, hogy vajon felperes a lejárat előtt ajánlott fizetést visszautasítani és a visszautasítás folytán alperesek a váltóösszeget fizetés joghatályával birói letétbe helyezni jogosítva voltak-e vagy sem ? A váltótörvény 38. §-a szerint a váltóbirtokos a felajánlott részletfizetést nem utasíthatja ugyan vissza, másrészről azonban az idézett szakasz elhelyezéséből kétségtelen, hogy e szabály csak a lejáratkor és óvásfelvétel előtt ajánlott fizetésre vonatkozik és így az a lejárat előtt ajánlott fizetésre ki nem terjeszthető. A V. T. 40. §-a szerint pedig az elfogadó a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidő eltelte után a váltóösszeget a váltóbirtokos veszélyére és költségére a bíróságnál csak akkor teheti le, ha a fizetés a lejáratkor nem követeltetik. Ebből következik, hogy alperesek a váltóösszeget nem a lejárat előtt ajánlott fizetésnek visszautasítása, hanem csupán a miatt helyezhették volna fizetés joghatályával birói letétbe, ha a felperes a fizetést a lejáratkor nem követelte volna. Minthogy azonban felperes a váltónak a lejáratkor fizetés végett történt bemutatását és azt, hogy akkor a váltóra fizetés nem teljesíttetett, a B. alatt csatolt és kellő időben felvett óvással igazolta és ezzel szemben a váltóösszegnek a bemutatás és óvásfelvétel után való birói letétbe helyezése alpereseket a fizetési kötelezettség alól a felhozottak szerint fel nem menti. A m. kir. Curia: A kir. itélőtála ítélete megváltoztatik s az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, ennek indokaiból és még azért is, mert a fenforgó esetben az I. rendű alperes közvetlenül a váltó lejárata előtti napon kívánván a váltóösszeg felajánlásával a fizetést teljesíteni s a tanuk vallomása szerint kétségtelen az, hogy a váltó akkor is a felperesnek birtokában volt, a felperes a felajánlott fizetést elfogadni tartozott s azt az őt meg nem illető kamatkövetelési igénye miatt vissza nem utasíthatta. (1895 április 8-án 372/1895. sz. a.) 330. A váltóhitelező a lejárat előtt felajánlott fizetés elfogadására nem kötelezhető. A kir. Ítélőtábla : A váltóügylet természete hozza magával, hogy az csak a váltó lejárati napján bonyolítható le rendesen s hogy a váltóhitelező a váltó lejárata előtt fizetés elfogadására nem kény-