Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 121 szerithető. E szabály a váltótörvény következő intézkedéséből vonható le: A váltótörvény 3. §. súlyt helyez arra, hogy a váltó lejárata megmásithatlanul biztos napra legyen helyezve, a 3. §. 3. pontjában a váltó lényeges kellékéül a váltóviszonyba lépők mindegyikét kötelező intézkedésben kivánja meg a fizetési határidő megáliapitását. Ezzel kapcsolatban áll a törvénynek az a rendelkezése, hogy az 1876. évi XXVII. t.-cz. 23. §. szerint az intézvényezett az elfogadás alapján az elfogadott összegnek lejáratkor leendő lefizetéseért felelős, tehát arról, hogy váltóösszeget sem előbb, sem utóbb nem fogja kifizetni, nem csak a váltó mindenkori birtokosával, hanem a többi váltókötelesekkel szemben is. A váltó tk. 40. § a is csak akkor jogositja fel az elfogadót a váltóösszegnek a bíróságnál való letételére, ha a fizetést lejáratkor nem követelik, holott ha a törvény feljogosítaná az elfogadót a lejárat előtti fizetés elfogadásának kikényszerítésére, ugy arra is fel kellett volna őt hatalmazni, hogy a fizetés elfogadására ekként kötelezett váltóbirtokos vonakodása esetén a váltóösszeget az elfogadó ily körülmények közt is birói letétbe fizethesse. A váltótörvény intézkedésével kapcsolatban áll az 1881 : XVII. t.-cz. 30. § ának az az intézkedése, hogyha a váltóbirtokos a váltó lejárata előtti fizetést elfogadj elfogadó utóbb csődbe esik, a váltótulajdonos megtámadási per utján a fizetett összeg visszafizetésére kötelezendő, de maga időközben elveszitené visszkereseti jogait előzői irányában, mivel lejáratkor nem óvatolhatott, mivel visszkeresetét kellő időben nem inditotta meg, az pedig éppen az 1881 : XVII. t.-cz. 30. §-át uraló töryényhozói czélzattal ellenkeznék, hogy a törvény egyrészt kényszeriti a váltóbirtokost arra, hogy a lejárat előtti fizetést fogadja el, másrészt a fizetésnek ily elfogadásáért a váltótulajdonost vagyoni kárral sújtsa. A törvényeknek vázolt rendelkezéseiből tehát nyilvánvaló, hogy a váltólejárati határnap valamennyi a váltóügyletbe és váltói viszonyba belépő fél érdekében kikötött és meghatározott határnapot képez, mely kikötést az egyik félnek egyoldalú akaratnyilvánítása meg nem változtathatja. (Keresk. T. K. 334. §-a.) Tekintve még azt, hogy a váltóbirtokosra nézve nincs oly kötelezettség megállapítva, hogy ő akár azt, hogy a váltó még birtokában van s hogy a váltót mint tulajdonos, vagy mint a forgatmányosnak megbizottja tartja-e birtokában, akár azt, hogy a váltót tovább átruházta (forgatta-e) vagy sem, megmondani tartoznék, s igy a lejárat előtti fizetés lehetővé tétele tényleg tisztán a váltóbirtokos öükényétől függ, ki a váltót még a fizetéssel való megkinálás után is akadálytalanul tovább forgathatja; tekintve, hogy a váltó puszta birtokosa jogositva lehet ugyan arra, hogy a váltót elfogadás hiánya miatt óvatolja (váltótkv. 17. §•) vagy biztositást követelhessen (váltó tkv. 29. §), de a váltóösszeg felvételére és nyugtatványozásra a váltó tkv. 36. §-a •értelmében csak a váltónak igazolt tulajdonosa jogosult, az pedig, hogy a váltóbirtokos egyszersmind tulajdonos volt-e a lejárat előtti fizetés kinálásának pillanatában, rendszerint még meg sem állapitható, tekintve, hogy a kamattalan váltókölcsönnél, ha a váltóhitelező pénzét azonnal el nem helyezheti, a váltóösszegnek lejáratig való őrzésével járó teherrel a váltóhitelező helyzete az elfogadó önkényes cselek-