Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 107 A m. kir. Curia: A peres felek előadásából kétségtelenül kitűnik, hogy a kereseti váltó, a felperest megelőző váltókötelezettek aláirásával ellátottan, egyebekben teljesen kitöltetlenül jutott a felperes birtokába, abban tehát az intézvényezett lakhelye sem volt megjelölve. Felperes pedig nyiltan kijelenti, hogy a teljesen kitöltetlen állapotban birtokába került váltót forgatói aláirásával ellátta, s azt ugyancsak teljesen kitöltetlenül, az alperesek utasitásához képest, a kaboldi takarék- és segélyző-szövetkezetnek adta át. A dolog ily állásában a váltónak utólagosan és jogellenesen történt telepitése miatt emelt kifogás nem a váltó meghamisítására, hanem annak jogellenes kitöltésére irányul, a mely kifogást 2. rendű alperes a felperes ellen sikerrel érvényesitheti, mert a fenforgó esetben felperes jóhiszemű harmadik személynek azért nem tekinthető, mivel beismeri, hogy a váltót ö helyezte el teljesen kitöltetlenül a kaboldi takarékés segélyző szövetkezetnél ; tehát a váltó megszerzésekor tudomással birt arról, hogy a váltó utólagosan és jogellenesen telepittetett, a mennyiben a váltóbirtokosnak a váltótörvény 93- §-án alapuló az a joga, hogy a váltót lényeges kellékeire nézve kitöltheti, már kimerittetett azzal, hogy a váltó az intézvényezett lakhelyével kitöltötte, mely a váltótörvény 3. §. 7. pontja szerint egyúttal fizetési helynek tekintendő, azt pedig felperes nem bizonyitotta és a fenforgó körülményekből sem következtethető, hogy a kereseti váltónak utólagos telepitése a 2. rendű alperes beleegyezésével történt, esetleg szándékának megfelelt, vagy, hogy az adott viszonyok közt, a váltónak kifogásolt utólagos kitöltése, a váltóforgalomban szokásos volna. (1903 október 28-án 1559/1902. sz. a.) 299. Az a váltóbirtokos, a ki a váltót kitöltetlenül kapta, azon jogosulatlan telepítés tekintetében, mely akkor történt, mikor a váltó az ő birtokában volt, egyáltalán nem hivatkozhatik arra, hogy ő a jogosulatlan telepítés tekintetében jóhiszemű harmadik személy. A kir. ítélőtábla: A perben kihallgatott V. András tanú vallomásával, e vallomást az 1893 : XVIII. t.-cz. 64. §-a szerint mérlegelve, bizonyitva lett, hogy felperes a kereseti váltót alperesnek aláirásával azonban egyébként kitölthetetlen és igy az intézvényezett lakhelyének és a telephelynek kitöltése nélkül kapta, felperes tehát mint váltóbirtokos a V. T. 93. §-a alapján az üresen kapott váltót csakis a forgalomban rendesen használni szokott tartalommal tölthette volna ki, ilyennek pedig az intézményezett lakhelyétől különböző fizetési hely nem tekinthető és igy felperes alperesek beleegyezése nélkül nem volt jogositva arra, hogy a váltót telephelylyel, mely a váltó lényeges kellékei közé nem tartozik, ellássa, hogy az ily kitöltésbe pedig alperesek beleegyeztek volna, felperes a per során nem állította, és mert e szerint nem az intézvényezett lakhelyén felvett óvás az első rendű alperes, mint kibocsátó elleni visszkereseti jog fenntartására nem alkalmas. De a sommás végzésnek e részben is hatályon kivül helyezése mellett megváltoztattatott az első birósági ítéletnek az a része is, a mely által B. Pál II. rendű alperes a kere-