Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

68 A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. Határozat. Az 1881. évi LIX t.-cz. 94. §-ának fi), <) és d) pontjaiban foglalt rendelkezések az ezen szakaszban emiitett kivételes bíróságok hatáskörének megállapítása tekintetében abban az esetben is alkalmazandók, ha az e szakaszban emiitett valamely kereskedelmi ügyletre nézve csak az alperesként perbe vont fél vetette alá magát írásban ily kivételes bíróságnak. Indokok: Az 1881. évi LIX. t.-cz. 94. § ának b), c), d) pontjaiban előforduló az a kifejezés: ». . , ha a felek magukat ezen kivételes biróságnak alávetették*, nem magyarázható ugy, hogy ennek a biróságnak hatásköre az emiitett b), c) és d) pontok eseteiben tör vényszerüen csak akkor legyen megállapítható, ha annak magát nem csupán a perbefogott fél, hanem ellenfele is, vagyis a felek mindegyike Írásban kifejezetten alávetette. A törvénynek ily értelemben való alkalmazására ugyanis nincs elfogadható ok; mert abban az esetben, ha a törvény a kérdéses kivételes biróság illetékességét mindkét fél kifejezett alávetésétől akarta volna függővé tenni, akkor annak vagy »mindkét fél«, vagy »a felek magukat kölcsönösen alávetették«, vagy más megfelelő szavakkal határozott kifejezést adott volna. Ellenben arra nézve, hogy e bíróságok hatásköre a 94. §. idézett pontjaiban felsorolt egyéb feltételek fenforgása mellett törvényszerűen abban az esetben is megállapítandó, ha annak csak a perbe vont fél vetette magát alá, törvényből merített okok forognak fenn. Ugyanis az 1881 : LIX. t.-cz. 94. §-nak b), c), d) pontjai eseteiben a törvény nem rendeli, hogy mind a két fél ugyanazon időben és ugyanazon okiratban vesse magát alá a kivételes biróságnak, sőt kifejezetten megengedi, hogy ezen alávetés akár az ügylet kötése alkalmával, akár később történhetik. Ha tehát az ügylet megkötésekor csak az alperesként perbe vont fél vetette magát alá Írásban a kivételes biróságnak és mind a. mellett, hogy ezen alávetésének perjogi következményét tudnia kellett, mégis elmulasztotta, hogy ellenfelétől a hasonló egyidejű alávetést követelje: alperesnek egyoldalú alávetését a kivételes biróság illetékességének megállapítására elegendőnek kell elfogadni, mert felperes törvény szerint a kivételes biróságnak magát később is alávetheti, sőt azon ténye által, hogy keresetét alperes egyoldalú alávetése alapján a kikötött kivételes biróság előtt megindítja, magát alá is veti. Ezen törvénymagyarázat helyessége mellett szól továbbá az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 313. § ának az a rendelkezése is, mely szerint az Írásbeli szerződések érvényességéhez elegendő, ha az okiratot a kötelezett fél írja alá. Az anyagi törvény ezen általános szabályával a szóban levő perjogi rendelkezésnek kifejtett magyarázata teljesen összhangzásban van. De következik ezen magyarázat helyessége abból is, hogy az alaki törvény ott, hol a felek szabad bíró választási jogának gyakorlatát a felek kölcsönös szerződési megállapodásától akarta függővé tenni, ezt határozottan ki is fejezi.