Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. 69 Az 1868. évi LIV. t.-cz. 495. §-a ugyanis azt mondja ki, hogy a felek kölcsönös szerződés folytán peres ügyeik eldöntését választott biróságra ruháztatják. Az 1881 : LIX. t. cz. 94. §-ának érintett pontjai azonban ilyen, vagy ezzel egy jelentőségű rendelkezést nem tartalmaznak. A 495. §-ban foglalt emiitett különös jogszabály pedig a kérdéses kivételes biróságok tekintetében azért nem alkalmazható, mert ezek a biróságok ugy szervezetük és alakulásuk, valamint hatáskörük és eljárásukra nézve egészen más tekintet alá esnek, mint az 1868: LIV. t.-cz. 9. czimének III. fejezetében szabályozott választott biróságok és mert a 94. §-ban emiitett kivételes biróságok, mint a melyek bizonyos meghatározott ügyekben egyáltalában a felek alávetése nélkül is birnak bírósági hatáskörrel (1881 : LIX. t. cz. 94. §. a) és c) pont), állandó biróságoknak tekintendők. Kelt Budapesten, a kir. Curia polg. szakosztályainak 1891. évi deczember 1-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi deczember 22-én tartott teljes ülésben. 54. szám. A szülők azt, hogy születendő gyermeküket, netalán különválásuk esetében, melyik lesz jogositva magánál tartani, szerződésileg megállapítván; ha a különválás megtörtént s ez állapot huzamosabb ideig tart, a nélkül, hogy a válóper megindittatnék, és ha a felett, hogy a szerződés létrejötte után született kiskorú gyermeket, melyik szülő tartsa magánál, a gyámhatóság már határozott: a gyámhatóság határozatával meg nem elégedő fél követelheti-e biróság előtt a szerződés teljesitéseül annak kimondását, hogy a kiskorú gyermeket magánál tartani ő van jogositva? (8663/1891. számhoz). Határozat. A szülők tartósan különválva élése esetében az iránt, hogy a házasságból született kiskorú gyermeket melyik szülő van jogositva magánál tartani, tekintet nélkül arra, hogy történt-e erre nézve a szülők között szerződésszerű megállapodás vagy nem: mindig a gyámhatóság határoz, s a gyámhatóság e határozatával meg nem elégedő fél annak kimondását, hogy a kiskorút magánál tartani ő van jogositva, a biróság előtt szerződés teljesítése czimén sem követelheti.* Indokok: Az 1877 : XX. t.-cz. 13. §-ának negyedik bekezdéséből bizonyos, hogy a szülők tartósan különválva élése esetében a felett, hogy a házasságból született kiskorú gyermeket, melyik szülő van jogositva ideiglenesen, addig tudniillik, mig a különválva élés meg* Ez a döntvény azonban azokban az esetekben nem alkalmazható, a melyekben a szülők a válópört megindították, mert a válópör folyamatbatételével, ugy az 1894 : XXXI. t.-cz. 99. §-a alapján elrendelt ideiglenes különélés, mint a 104. §. értelmében kimondott ágy és asztaltól való elválás esetében, a 102. §. szerint a biróság intézkedik a közös kiskorú gyermekek elhelyezése iránt; a mi azonban nem zárja ki. hogy utóbb, a megváltozott viszonyok folytán, ezekben az esetekben is a gyámhatóság a birói határozattól eltérően intézkedik a gyermekek elhelyezése tekintetében, a mely esetekben azután a jelen döntvény alkalmazást nyer.