Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. 63 másodfokú biróság tévesen alkalmazza a törvényt; különben első sorban mindig az vizsgálandó, hogy a törvény a jogorvoslatot vala mely végzés ellen megengedi-e, s erre nézve az, hogy a végzés helyes-e, vagy helytelen, irányadó nem lehet, hanem irányadó egye dül az, hogy a törvény kifejtett elvéhez képest a felfolyamodást a kir. Curiához megengedte-e vagy nem. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1890 június 17 én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június 24-én tartott teljes ülésben. 50. szám. Az a jelzálogos hitelező, a ki a fizetési sorrend megállapításánál a telekkönyvi elsőbbség figyelmen kivül hagyásával mellőztetett, szemben a jogerőre emelkedett sorrendi végzéssel, jogosult-e külön perúton érvényesíteni követelését azon hitelező ellen, a kinek követelése az ő mellőzésével soroztatott és kielégitést nyert? (5764/890., 6553/1882., 5373/1886. és 578/1890. sz. a. polg. számokhoz.) Határozat. A jelzálogos hitelező, aki a sorrendi tárgyalásra szabályszerűen megidézve vagy a sorrendi végzésről értesítve lett, abból az okból, mert a fizetési sorrend megállapításánál a telekkönyvi elsőbbség figyelmen kivül hagyásával mellőztetett, rendszerint nincsen jogosítva követelését külön perúton érvényesíteni az ellen a hitelező ellen, akinek követelése az ő mellőzésével soroztatott és kielégitést nyert. Indokok: Az 1881 : LX. törvényczikknek a kielégítési sorrend megállapítása végett követendő eljárást szabályozó 188. és következő szakaszai szerint az összes telekkönyvi érdekeltek megidézése mellett tartandó s a kiküldött biró által vezetendő sorrendi tárgyaláson a jelzálogos hitelezőknek a nyilvánkönyvi rangsorozat szerint kielégítendő követeléseit akképp kell felszámitani, illetőleg a kifizetési sorrend tervezetét akképp kell megállapítani, hogy a bekebelezett követelések a szerint, a mint ellenük kifogás emeltetett, vagy kifogással meg nem támadtattak, külön külön rovatba iktattatnak s a felszámitás mindaddig folytattatik, mig a kifogás alá nem vett tételek általa vételár kimeritve nincs, vagy az összes jelzálogos követelések fel nem számitattak. A sorrendi tárgyalás befejezése után a telekkönyvi hatóság a kifogás alá vett minden tétel tárgyában a kifogásttevőknek és az ellenérdeküeknek nyilatkozataikat s az előterjesztett bizonyítékokat tartalmazó jegyzőkönyv alapján a sorrendet akképp állapitja meg, hogy a kifogás alá nem vett tételek perre utasitás mellőzésével, a kifogással megtámadottak pedig perre utasitás mellett soroztainak. A végrehajtási törvénynek idézett rendelkezéséből, valamint abból, hogy a 192. §. 6. bekezdése szerint a megidéztetése ellenére meg nem jelent jelzálogos hitelező részére csupán a bejegyzett tőkekövetelés veendő számitásba, kétségtelen, hogy a bekebelezett követelések, akár tétetett ellenük kifogás, akár nem, a kielégítési sorrendben nem mellőzhetők, kivéve a végrehajtási törvény 191. §-ában megjelölt oly követe-