Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1896 : XXXIII. t-cz. 441 -442. §-ai alapján hozott határozatai. 517 tartatott. Ennél a tárgyalásnál az ügyézségi megbízott a K. J. ellen emelt vádat elejtette, a jelen volt sértett pedig a B. P. 42. §-ában engedett jogával élve, kijelentette, hogy a vád képviseletét át nem veszi. Ennek daczára a kir. járásbiróság a helyett, hogy a bűnvádi perrendtartásnak az 542. §. szerint a járásbiróság előtt tartott tárgyalásnál is alkalmazandó 323. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően az eljárást végzésileg megszüntette volna, Ítéletet hozott, melylyel K. J.-t a kérdéses lopás vétsége miatt egy hónapi fogházra elitélte és ezt a büntetést az elitélten végre is hajtotta. Ezzel az eljárt kir. járásbiróság megsértette a törvényt, nevezetesen a B. P. 1. §-ában foglalt azt a rendelkezést, mely szerint bűnvádi eljárás csak vád alapján inditható és folytatható. Ennélfogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni, a törvénysértést megállapítani; egyúttal pedig, minthogy K. J. a törvény megsértésével Ítéltetett el, a kir. járásbiróság idézett Ítéletét hatályon kívül helyezni és vádlottat a B. P. 442. § ának utolsó bekezdése értelmében a vád és következményei alól felmenteni kellett. Kelt Budapesten, 1902. évi június hó 30-ik napján. 50. szám. A magáninditvány hatályának elbírálásánál a vád tárgyává tett bűncselekmény, nem pedig annak minősitése az irányadó. Sérti tehát a törvényt, jelesül a B. P. 90. §-a harmadik bekezdésének rendelkezését az oly ítélőtáblai ítélet, a melylyel vádlott az első biróság által a B. T. K. 386. §-ába ütköző csalásnak minősített bűncselekmény vádja alól egyedül abból az indokból mentetik fel, hogy a sértett nem csalás, hanem sikkasztás miatt kérte a bűnvádi eljárás megindítását. (1020/1903. B. sz.) A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a magáninditvány hatályának elbírálásánál a vád tárgyává tett bűncselekmény, nem pedig ennek minősitése az irányadó. Megsértette tehát a pozsonyi kir. ítélőtábla a fentidézett keletű és számú Ítéletével a törvényt, nevezetesen a B. P. 90. § ának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezést annyiban, a mennyiben H. H. vádlottat a terhére rótt és az elsőfokú biróság által a B. T. K. 386. § ába ütköző csalásnak minősített cselekmény vádja alól egyedül abból az indokból mentette fel, mert a sértett nem csalás, hanem sikkasztás büntette miatt kérte a bűnvádi eljárás megindítását. Jelen határozat a felekre nézve hatálylyal nem bír. Indokok: A Gr. V. prágai czég javára 158 forint 47 kr. tőke és járulékai iránti követelésének behajtása czéljából H. H. nyitrai vaskereskedő ellen 1899. évi január hó 11-én foganatosított kielégítési végrehajtás alkalmával, H. H.-nál a végrehajtási jegyzőkönyvben 1—9. tétel alatt összeirt és 915 forintra becsült vasáruk vétetvén birói zár alá, ezek az árverésnek 1900. évi január hó 2 án történt megkisértésekor a végrehajtást szenvedő birtokában nem találtattak és megállapittatott, hogy H. H. üzletét és a lefoglalt tárgyakat