Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

518 A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. is magában foglaló árukészletét az árverés előtt S. L. nyitrai vaskereskedőnek 3800 forintért eladta és a vételárnak egyes hitelezők követeléseinek kifizetése után fenmaradt részét felvette a nélkül, hogy G. V. követelését kiegyenlítette volna. Ennek az utóbbinak az árverésnél szabályszerű meghatalmazás alapján közbenjárt képviselője az árverési jegyzőkönyvbe bevezetett előterjesztése szerint az iratoknak a kir. ügyészséghez leendő áttételét és H. H.-nak sikkasztás bűntette miatt való megbüntetését kérte. Ennek következtében H. H. ellen a nyomozás a btk. 359. §-ában meghatározott sikkasztás bűntette miatt elrendeltetvén, annak befejeztével terhelt a jelzett bűntett miatt vád alá helyeztetett és a kir. ügyész a főtárgyaiásnál is, habár ott kifejezett nézete szerint vádlott tettében a B. T. K. 386- §-ában körülirt csalás ismérveit is fenforogni látta, a B. T. K. 359. és 356. §§-ai alá eső sikkasztás bűntette miatt emelt vádat. A nyitrai kir. törvényszék azonban a vád tárgyává tett cselekményben nem a B. T. K. 359. § ban meghatározott sikkasztás, hanem a 386. §. alá eső csalás lényeges alkatelemeit látván fenforogni, vádlottat a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával csalás vétsége miatt Ítélte el. A vádlott és védője által felebbezett ezt az Ítéletet a pozsonyi kir. Ítélőtábla a B. P. 384. §. 11. pontjában megjelölt alaki semmiségi ok miatt megsemmisítette és vádlottat a B. P. 326. §. 4. pontja alapján a csalás bűntettének terhe alól egyedül abból az indokból mentette fel, mert a B. T. K. 386. §-ába ütköző csalás a B. T. K. 390. § a szerint csak a sértett fél indítványára üldözhető; G. V. sértett pedig csalás miatt vádat nem emelt. Ezzel a kijelentésével és arra alapított ítéletével a kir. Ítélőtábla megsértette a törvényt. A bűnvádi perrendtartásnak lényeges alapelvét képező vádelvnek szükségszerű folyománya, hogy a bíróság nem vonhat ítélet hozatala körébe olyan tettet, mely az eljárásnak és a vádnak tárgya nem volt. Ezt a B. P. 325. §-a érvényre emelte annak első bekezdésében, kimondván, hogy a bíróság semmiség terhe alatt nem tehet Ítélete tárgyává oly tettet, mely miatt a vádló vádat nem emelt. Ámde ez a megszorítás csak magára a tettre vonatkozik, de annak a büntető törvénynek melyik rendelkezése alá vonása körül a tett azonossága esetén is felmerülhető eltérő jogi nézetek folytán való különböző minősithetését nem érinti, a mint azt a B. P. 325- §. második bekezdése ki is fejezi abban : hogy a tett minősítése tekintetében a bíróság a vádló indítványához kötve nincs. A jelen esetben a sértett vádjának, valamint az eljárásnak tárgyát vádlottnak az a tette képezte, hogy a lefoglalt tárgyakat is magában foglaló árukészletét az árverés előtt G. V. nevű hitelezőjének megkárosításával elidegenítette és a vádhatározatban sikkasztás bűntettének minősített eme tettre vonatkozóan a törvényszék előtt tartott főtárgyaláson sem állapíttattak meg oly lényeges ténybeli változások, melyek a vád tárgyát képező tett azonosságát megszüntették volna. Az első bíróság tehát az által, hogy a sértettnek az eljárás alapjául szolgált indítványát hatályosnak tekintette, annak daczára,