Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

514 A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a zsablyai kir. járásbíróság fentidézett keletű és számú végzésével a törényt, nevezetesen a B. P. 15. és 527. §-aiban foglalt rendelkezéseket megsértette annyiban, a mennyiben a nála A. A. ellen feljelentett, a btk. 462. §-ában meghatározott hivatali sikkasztás bűntettének jelenségeit mutató, a járásbíróság hatáskörébe nem tartozó bűncselekmény miatt az eljárást megindította, utóbbi pedig az eljárást a vádnak az ügyészségi megbízott részéről történt elejtése folytán megszüntette és ekként az ügyet érdemileg megbírálta. Egyúttal pedig a kir. járásbíróságnak említett végzése az ennek alapjául szolgált eljárással együtt a B. P. 442. § ának utolsó bekezdése értelmében megsemmisíttetik és utasittatik a kir. járásbíróság, hogy az iratokat az illetékes újvidéki kir. törvényszékhez tegye át. Indokok: Sz. S. zsablyai fakereskedő a zsablyai kir. járásbíróságnál 1901. évi deczember hó 11-én tett feljelentése szerint a község kötelékébe leendő felvétel végett A. A.-nál mint községi jegyzőnél jelentkezvén, annak kezéhez az 1900. évi július hó 3 án kiállított hivatalos nyugta tanúságához képest felvételi dij fejében ötven (50) koronát lefizetett; ezt az összeget azonban a nevezett jegyző a község pénztárába be nem szolgáltatta, hanem saját czéljaira fordította. Az ekként feljelentett cselekmény, minthogy a feljelentés szerint a közhivatalnok jellegével biró községi jegyző a hivatalánál fogva kezéhez letett pénzt elsikkasztotta, a btk. 462. §-ában körülirt és az 1897. évi XXXIV. t.-cz. 17- §-ának 1-ső pontja szerint a kir. törvényszék hatásköréhez tartozó hivatali sikkasztás bűntettének jelenségeit tünteti fel. A kir. járásbíróság a B. P. 15. §-a szerint hatáskörét hivatalból vizsgálni és a törvényszék hatáskörébe utalt cselekmény fenforgása folytán az ügy iratait a B. P. 527. §. második bekezdése értelmében az illetékes törvényszékhez áttenni tartozott. Megsértette tehát a törvényt, nevezetesen a most idézett §-okban foglalt rendelkezéseket az által, hogy hatáskörének túllépésével — habár az ügyészségi megbízott indítványára — az ügy áttétele helyett az eljárást a btk. 355. és 356. §§-ai alá eső sikkasztás vétsége miatt a tárgyalás kitűzésével megindította és utóbb ismét az ügyészségi megbízott indítványára, illetve a vádnak általa történt elejtése folytán megszüntette és ekként az ügyet érdemileg elbírálta. Ezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni, a törvénysértést megállapítani; egyúttal, minthogy a kir. járásbíróság a fenforgó ügy elbírálására hatáskörrel nem bir, végzését az ennek alapjául szolgált eljárással együtt a B. P. 442. §. utolsó bekezdéséhez képest megsemmisíteni és az ügy iratainak az illetékes kir. törvényszékhez leendő áttételét elrendelni kellett. Kelt Budapesten, 1902. évi június hó 24. napján. 46. szám. A K. B. T. K. 22. § ának harmadik bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, a mely szerint két forinttól, vagyis 4 koronától