Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. 513 lanság esetében két napi fogházra átváltoztatandó 40 korona pénzbüntetésre ítélte. Ez ellen az ítélet ellen ugy a főmagánvádló, mint a vádlott felebbezvén, a fiumei kir. törvényszék, mint felebbviteli bíróság 1901 deczember 6 án 2166/pen. szám alatti tanácsülésben hozott végzésével az egyes bíróság ítéletét megsemmisítette és az eljárást a magánvádnak elkésetten történt előterjesztése miatt megszüntette. A fiumei kir. törvényszék e határozatával, mely ellen a felek részéről minden perorvoslat ki van zárva, a törvényt megsértette és pedig a B. P. 550. §. utolsó bekezdését, mert az egyes bíróság ítélete ellen a felek részéről a bűnösség megállapítása és a minősítés miatt bejelentett felebbezések folytán az ügyet tárgyalás kitűzése nélkül tanácsülésben vizsgálta felül. E részben tehát a koronaügyész indítványának a B. P. 442. §-a értelmében helyt kellett adni. Törvénysértést, nevezetesen a B. T. K. 112. §-ának megsértését látja a koronaügyész a kir. törvényszék fentebbi végzésének érdemleges intézkedésében is azért, mert a kir. törvényszék helytelenül állapította meg, hogy a főmagánvádló már 1901 január 20 án tudomással birt a vádba helyezett tettről és annak elkövetéséről. A kir. törvényszék határozata kétségen kivül téves, már csak azon okból is, mert az eljárást a B. T. K. 112. § a alapján »elévülés« czimén szüntette meg. A B. T. K. 112. §-ában a magáninditvány előterjesztésére szabott határidő ugyanis nem elévülési, hanem a sértett jogának érvényesítésére tűzött záros határidő, mely a cselekmény üldözhetését nem szünteti meg általában, hanem csak az indítványozást elmulasztott sértettet fosztja meg személyes kereshetőségi jogától, a mi lényegesen különbözik a B. T. K. 105. és, következő §§-ban foglalt elévüléstől. Mindazonáltal tekintettel arra, hogy azon megállapítás, miszerint a főmagánvádló már 1901 január 20-án tudomással birt a vádba helyezett vétség elkövetéséről és annak tetteséről, tiszta ténykérdés, vagyis a perben felhozott bizonyítékok mérlegeléséből vont birói következtetés: még ennek helytelensége sem képez törvénysértést s igy nem esik a B. P. 441. §-a utján orvosolható sérelmek közé. A koronaügyész perorvoslata tehát e részben alaptalan lévén, azt a B. P. 442. §. 4. bekezdése értelmében elutasítani kellett. Kelt Budapesten, 1902. évi május hó 21-ik napján. 45. szám. A B. P. 15. §-ában és 527. §-a második bekezdésében foglalt rendelkezéseket sérti, a kir. járásbíróságnak az az eljárása, hogy hatáskörének túllépésével — habár az ügyészségi megbízott indítványára — tárgyalást tüz ki és érdemi intézkedést tesz oly ügyben, a mely a hivatali sikkasztás bűntettének ismérveit tünteti föl. (6115/1902. B. sz.) Grecsák : Magyar Döntvénytár. I. 33