Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

510 A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. bíróság ítéletének I. M. vádlott bűnösségét megállapító, valamint M. Sz. viszontvádlottat a viszonvád alól felmentő részét helybenhagyta, de a felebbezés folytán tartott felebbviteli tárgyalás folyamán felmerült bűnügyi költséget, hivatkozással a B. P. 484. §-ának rendelkezésére, az államkincstár terhére utalta. Ezzel a törvényszék megsértette a törvényt, nevezetesen a B. P. 480. §-át, mert ennek rendelkezése szerint a vádlott, ha bűnösnek mondatott ki, a bűnügyi költséget megtéríteni köteles ; s ezen kötelezettség őt a jelen esetben, mint magánvádlót is terheli a B. P. 482. §-ának második bekezdése értelmében, mert a viszonvád alól felmentett M. Sz. ellen az eljárás egyedül az ő magánvádja alapján tétetett folyamatba. A felebbviteli tárgyalás folyamán felmerült költség a B. P. 479. §-a szerint a bűnügyi költségek közé tartozván, a bűnösnek kimondott vádlott azok megtérítésének kötelezettsége alól felmenthető nem volt a B. P. 484. §-a alapján, mert ez a szakasz a visszavont vagy nyilván alaptalan perorvoslat folytán teljesített eljárás költségeinek megtérítéséről rendelkezik általánosságban és tekintet nélkül arra, hogy vádlott bűnössége megállapittatott-e vagy sem; a jelen esetre tehát nem alkalmazható. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve hatálylyal nem bir, a B. P. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. A perorvoslat egyebekben, vagyis a kir. törvényszék mint felebbviteli bíróság felülvizsgálati hatáskörének terjedelmét illető részében elutasittatott, mert erre vonatkozóan a kir. Curia 1902. évi márczius 12-én 82. szám alatt hozott teljes ülési határozatában a koronaügyész álláspontjával ellenkező értelemben döntött. Kelt Budapesten, 1902. évi április hó 30-ik napján. 43. szám. Arra az elitéltre nézve, a ki büntetését a B. P. 506. §-ának második bekezdése alapján az ítélet jogerőre emelkedése előtt megkezdi, a büntetés a tényleges megkezdés napjától számítandó. Sérti tehát a törvényt az oly kir. ítélőtáblai ítélet, a mely a büntetés tényleges megkezdésének napjától az ítélet jogerőre emelkedésének napjáig eltelt időt a B. T. K. 94. §-a alapján beszámítás tárgyává teszi. (4245/1902. B. sz.) A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatik. Kimondatik, hogy arra az elitéltre nézve, a ki az ellene megállapított szabadságvesztésbüntetést a B. P. 506. §-ának második bekezdése értelmében az ítéletnek jogerőre emelkedése előtt megkezdi, a büntetés ennek tényleges megkezdése napjától számítandó és hogy az ettől kezdve az ítélet jogerőre emelkedéséig töltött idő vizsgálati fo gság ezimén a B. T. K. 94. §-ában meghatározott beszámítás tárgyát nem képezheti. Megsértette tehát a törvényt a szegedi kir. Ítélőtábla fent idézett keletű és számú Ítéletével annyiban, a mennyiben a H. (Zs.) P.