Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. 511 elitéltre nézve, a ki az ellene az elsőfokú biróság Ítéletével megállapitott nyolcz havi börtönbüntetést a B. P. 506. §-ának második bekezdésében foglalt engedély igénybevételével 1901. évi október 5-én tényleg megkezdette, az ettől az időtől fogva az Ítélet jogerőre emelkedéséig vagyis 1902. évi január 15-ig mint a másodfokú biróság Ítéletének hozataláig fogságban töltött időt nem büntetésnek, hanem vizsgálati fogságnak tekintette és ezt a B. T. K. 94. §-a alapján a büntetésbe való beszámítás tárgyává tette. Egyúttal pedig a kir. Ítélőtábla Ítéletének a nevezett vádlottra kiszabott börtönbüntetés kezdetére és az 1901. évi október 5 tői 1902. évi január 15-ig fogságban töltött időnek vizsgálati fogság czimén a büntetésbe való beszámítására vonatkozó rendelkezése hatályon kívül helyeztetik és vádlott büntetése az 1901. évi szeptember 3-tól 1901. évi október 5-ig tartott fogságnak a büntetésbe való beszámítását tárgyazó elsőbirósági rendelkezésnek fentartásával, 1901. évi október 5-töl számíttatni rendeltetik. Indokok: A szegedi kir. törvényszék 1901. évi október 5-én 12,572- szám alatt hozott Ítéletével H. (Zs.) P.-t lopás bűntette és lopás bűntettének kísérlete miatt az Ítélet folyamatba vételétől számítandó nyolcz (8) havi börtönre Ítélte olyként, hogy ebből a büntetésből a vádlottnak 1901. évi szeptember 3-tól 1901. évi október 5-ig tartott előzetes letartóztatása által egy (1) hónap kitöltöttnek vétessék. Ezt az ítéletet H. (Zs.) P. vádlott megnyugvással fogadta és az ellene megállapított fenti börtönbüntetést a B. P. 506. § ának második bekezdésében foglalt engedély igénybevételével azonnal, vagyis 1901. évi október hó 5-én tényleg megkezdette. A szegedi kir. Ítélőtábla az elsőfokú biróság Ítéletét a kir. ügyésznek vádlott terhére bejelentett felebbezése folytán 1902. évi január 15 én 105. szám alatt kelt Ítéletével akként változtatta meg, hogy vádlott börtönbüntetését egy (1) évre felemelte és vádlottnak 1901. évi szeptember 3-tól az Ítélet hozataláig, vagyis 1902. évi január hó 15-ig tartott fogsága által a B. T. K. 94. §-a alapján négy (4) hónapot kitöltöttnek nyilvánított. A kir. ítélőtábla azzal, hogy a vádlott részéről 1901. évi október 5-től a másodfokú biróság Ítéletének hozataláig, vagyis 1902. évi január 15-ig fogságban töltött időt nem büntetésnek, hanem vizsgálati fogságnak tekintette és ennek a büntetésbe való beszámítása iránt a B. T. K. 94. § a alapján intézkedett, megsértette a törvényt. Ugyanis büntető Ítélet a B. P. 494. §-ának első bekezdése szerint csak jogerőre emelkedése után hajtható végre. Emez általános szabály alól azonban kivételt állapit meg a B. P 506. § a, a mennyiben ennek második bekezdéséhez képest az a vádlott, a ki perorvoslattal nem élt, az ellene megállapított szabadságvesztésbüntetést az ítéletnek jogerőre emelkedése előtt is megkezdheti és az ilyen elitéltre nézve az értesítés a kir. ügyészségnek az ítélet kihirdetésekor kiadandó. Nyilvánvaló tehát, hogy H. (Zs. ) P. a ki az elsőfokú bíróságnak 1901- évi október 5-én hozott Ítéletét ennek ugyanakkor történt kihirdetésekor megnyugvással fogadta és kijelentéséhez képest az