Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441- 442. §-ai alapján hozott határozatai. 507 bűncselekmény elbírálása a katonai hatóság hatáskörébe tartozik. Sérti tehát a törvényt, jelesül az 1889. évi VI. t.-cz, 62. §-ának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezést az oly birói ítélet, a mely katonaszökevény bűncselekményét bírálja el, még akkor is, ha a bíróság előtt az illetőnek katonaszökevényi minősége ismeretlen volt. (A kir. Curia 1903. évi április hó 3-án 2964/1903. B. szám alatt hozott végzésével a jogerős Ítéletet megsemmisítette és az eljárt biróságot utasitotta, hogy a bűnperiratokat az illetékes katonai hatósághoz tegye át. A kir. Curia már több hasonló tartalmit végzést hozott. L. az 1., 9., 13., 19. és 36. számú határozatokat.) 40. szám. A szabadalombitorlás kihágása miatt folytatott bűnügyben az ügyészségi megbízott jelenléte nélkül tárgyalás nem tartható meg. Az ezzel ellenkező eljárás a B. P. 539. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezést sérti. (3188/1902. B. sz.) A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatik. Kimondatik, hogy a budapesti kir. büntető járásbiróság a törvényt, nevezetesen a B. P. 539. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezést megsértette annyiban, a mennyiben a szabadalombitorlás kihágása miatt folytatott bűnügyben a tárgyalást az ügyészségi megbizott jelenléte nélkül tartotta meg és ennek alapján Ítéletet hozott. Megsértette a törvényt a budapesti kir. büntetőtörvényszék is az által, hogy mint felébbviteli biróság az elsőfokú biróság Ítéletét a jelzett szabálytalanság daczára a B. P. 384. §. 6. pontja alapján meg nem semmisítette. Indokok: A szabadalom bitorlása által elkövetett, az 1895. évi XXXVII. törvényczikk 49- § ában körülirt kihágás ugyanezen törvény 50. §-ának 1-ső bekezdése szerint csak a sértett fél indítványára üldözhető. A B. P. 41. §-ában fel vannak sorolva azok a vétségek és kihágások, melyek esetében a sértett mint főmagánvádló, a kir. ügyészségnek a vád képviseletére való előleges felhívása nélkül vádat emelhet. Ezekben az esetekben a vádat a B. P. 2-ik §-ának utolsó bekezdése értelmében első sorban és rendszerint a sértett, más esetekben pedig ugyanazon szakasz első bekezdéséhez képest rendszerint a kir. ügyészség képviseli és fellépésében csak annyiban van korlátozva, a mennyiben a B. P. 3. §-a szerint csak magáninditványra üldözhető bűncselekmény miatt az indítvány megtétele előtt vádat nem emelhet. A szabadalom bitorlása által elkövetett, az 1895. évi XXXVII. törvényczikk 49. § ában körülirt és a jelen bűnügyben az eljárás tárgyát képezett kihágás a B. P. 41. §-ában felsorolt kihágások között elő nem fordul. Nyilvánvaló tehát, hogy ennek a kihágásnak megtorlása iránt a magáninditványnak az arra jogosult sértett fél részéről történt megtétele folytán folyamatba tett jelen bűnügyben a vád képvisele-