Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1896 : XXXIII. t. cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. 501 arról lemondott, a B. P. 262—267. §-aiban megjelölt határozatok hozására nem a kir. törvényszék, hanem a B. P. 279. §-a értelmében a vádtanács bir hatáskörrel. (305/1902. B. sz.) A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatik. Kimondatik, hogy magánvádló részéről képviselt vád esetében, ha a vádirat ellen a terhelt a törvényes határidőben nem tett kifogást vagy arról lemondott, a B. P. 262—267. §-okban megjelölt határozatok hozására a B. P. 279. §-a értelmében a vádtanács bir hatáskörrel. Megsértette tehát a törvényt, nevezetesen a most idézett 279. §. rendelkezését, a budapesti kir. Ítélőtábla 1901. évi márczius 20-án 654. szám alatt hozott végzése, a mennyiben ezzel az emiitett határozatok hozására a vádtanács helyett a törvényszék nyilvánittatott hivatottnak. Indokok: A H. I. feljelentésére W. J. és A. M. ellen csalás bűntette miatt folytatott vizsgálat befejezésével a kir. ügyész a vádat mindkét terhelttel szemben elejtette. Az erről értesitett nevezett feljelentő a vád képviseletét átvette és vádiratát benyújtotta. A vádirat ellen kifogások be nem adatván, a vizsgálóbíró az ügy iratait a kir. törvényszékhez beterjesztette. A kir. törvényszék vádtanácsa 1900- évi deczember 13-án 14,783. szám alatt hozott végzésével a vádiratot a B. P. 264. §-ának 1-ső pontja alapján elutasitotta és a bűnvádi eljárást megszüntette. H. I. pótmagánvádlónak e végzés ellen közbevetett felfolyamodására a budapesti kir. Ítélőtábla fent idézett keletű és számú végzésével a vádtanács említett végzését a B. P. 268. §-a alapján megsemmisítette és kimondotta, hogy a határozat hozására nem a vádtanács, hanem a törvényszék bir hatáskörrel. Ezzel a kir. Ítélőtábla a törvényt, nevezetesen a B. P. 279. §-ában foglalt rendelkezést megsértette. Ugyanis a B. P. 268- §-a a jelen esetben alkalmazható nem volt, mert ez a szakasz a kir. ügyészség részéről képviselt vád esetében követendő eljárást szabályozza és meghatározza, hogy a törvényszék vagy az esküdtbíróság határoz a vád fölött akkor, ha a vádirat ellen a terhelt kifogást nem tett, vagy arról kifejezetten lemondott. Ellenben arról az esetről, ha a vádat a magánvádló képviseli és a terhelt a vádirat ellen a törvényes határidőben nem tett kifogást, vagy arról lemondott, a B. P. 279. §-a rendelkezik és az ügy megvizsgálására, valamint a 262—267- §-okban részletezett határozatok hozására a vádtanácsot mondja hivatottnak. Minthogy pedig ebben az ügyben a vádat pótmagánvádló képviselte és az általa benyújtott vádirat ellen kifogások be nem adattak, nyilvánvaló, hogy a vád fölött való határozat hozására nem a törvényszék, hanem a vádtanács birt hatáskörrel. Téves a kir. Ítélőtábla végzésének a B. P. 384. §-nak első pontjára való hivatkozása is, mert az ebben a pontban megjelölt semmiségi ok csak Ítélet ellen érvényesíthető.