Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441-442. §-ai alapján hozott határozatai. 483 tendők: az Ítéletben az előbb idézett 102. §-hoz képest nem egy, hanem két pénzbüntetés lett volna kiszabandó és pedig az egyik önálló büntetésül a becsületsértésért, a másik mellékbüntetés gyanánt az idegen ingó dolog szándékos megrongálása miatt. 3. A B. T. K. 91. és 92. §§-ai egy Ítéletben együtt nem alkalmazhatók (lásd a 77. sz. curiai döntvényt). A 418. § ban meghatározott mellékbüntetésnek 50 frtot kitevő minimuma tehát csak az esetre lett volna 50 írtnál kisebb összegben megállapítható, ha a főbüntetésre nézve is nem a 91. §., hanem a 92. §. vétetett volna alkalmazásba. Minthogy vádlott a jogérvényre emelkedett Ítéletben kiszabott büntetést már kiállotta, s a pénzbüntetés is az ő irányában fogházra lön átváltoztatva, a jelen végzéssel csak a törvénynek megsértését kellett kimondani a nélkül, hogy a felekre nézve hatályossá válnék. Végül megjegyeztetik, hogy a szóban lévő Ítélet indokaiban használt azok a kifejezések, melyeK szerint »perrendszerüleg bizonyítva van«, »perrendszerüleg bizonyítást nyert«, helytelenek, mert a Bp. tartalmaz ugyan szabályokat, a melyek szerint a bizonyítékok fel. veendők és használandók, azok bizonyító értékére nézve azonban szabályokat fel nem állit, hanem ezt az itélő bírónak szabad méltánylatára bízza (324. §.), sőt a bizonyítékok elégtelenségéből vagy meg nem állapithatásuk okából való felmentést tilalmazván, a fent idézett kifejezések csak zavaróJag hathatnak s azért kerülendők. Kelt Budapesten, 1901. évi június hó Il ik napján. 16. szám. Becsületsértés vétsége miatt elitéltnek újra felvételi ügyében az újra felvételi tárgyaláson a Bp. 49. §-a értelmében a vád visszavontnak és a jogos védelemre alapított védekezés valónak nem tekinthető csupán azért, mert a magánvádló meg nem jelent; az uj bizonyítékok az alapperbeli bizonyítékokkal együttesen mérlegelendők; az ügyfél mulasztása csak perbeli joghatálylyal bir; a törvényt többszörösen sérti a kir. járásbíróságnak oly ítélete, melylyel a jogerős alapitéletet a magánvádló elmaradása miatt hatályon kívül helyezte és az elitéltet fölmentette. (3608 1901. B. sz.) A kir. koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimoD datik, hogy a técsői kir. járásbíróság fentidézett keletű és számú ítélete a törvényt többszörösen megsértetette. Indokok: A tényállás a következő: E. E. técsői kir. járásbirósági segédtelekkönyvvezető az ottani kir. járásbíróság által 1899. évi szeptember hó 12 én 31/5. sz. alatt, a mármarosszigeti kir. törvényszék mint másodfokú bíróságnak 1899. évi szeptember hó 30 án 3885. sz. a. hozott ítéletei, valamint a debreczeni kir. Ítélőtáblának 1900. évi január 16-án 6337/1899. sz. a. hozott végzése egybevetett értelme szerint becsületsértés vétségében saját beismerése és tanubizonyitékok alapján bűnösnek kimondatott és ezért 25 frt, be nem hajthatás esetében 5 napi fogházra átváltoztatandó pénzbüntetésre 31*