Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

484 A Curiának 1896 : XXXIII. t-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. Ítéltetett. Az elitélt 1900. évi augusztus 10-én 376. sz. alatt ujrafelvétel iránt adott be kérvényt, a melyben T. F. nevü tanura hivatkozott annak bizonyitása végett, hogy ő jogos védelemből cselekedett. Erre a kérvényre a kir. járásbiróság 1900 augusztus 31-én végzést hozott, a melylyel az ügy tárgyalására határidőt tűzött és erre az elítélten kivül az alapperbeli sértett R H. magánvádlóként és T. F. tanút a törvényes következmények terhe alatt megidézte. Az 1900. évi október hó 12-én tartott tárgyaláson egyedül az elítélt jelent meg, kinek indítványára a kir. járásbiróság Ítéletet hozott, a melylyel az alapperben hozott jogérvényes ítéleteket azon okból helyezte hatályon kivül és az elitéltet az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól azért mentette fel, mert főmagánvádló a tárgyalásra meg nem jelenvén, vádja a Bp. 49. §-a értelmében visszavontnak volt tekintendő s vádlottnak az a védekezése, hogy a vádbeli cselekményt jogos védelemből követte el, valónak volt veendő. Tekintve már most, hogy az újonnan fölvett bűnvádi perben az ítélet tárgyát nem a vád, hanem az alapperbeli Ítéletek alapjául vett tényállásnak valósága vagy helytelensége képezi és igy indítványnak visszavonásáról vagy a vádnak elejtéséről egyáltalán szólni sem lehet, s ezeknél fogva a perorvoslattal megtámadott ítélet indokai semmiképen sem egyeznek meg akár a Btk. 116. § ának, akár a Bp. 49. §-ának rendelkezéseivel ; tekintve, hogy ujrafelvétel utján az alapperbeli Ítéletek részben vagy egészben csak az esetben foszthatok meg hatályuktól s az alapperben bűnösnek ítélt vádlott csak az esetben menthető fel, ha szabályszerű bizonyítás keresztülvitele folytán és pedig az uj bizonyítékoknak az alapperbeli bizonyítékokkal való együttes és gondos mérlegeléséből az tűnik ki, hogy az alapperben elfogadott tényállás részben vagy egészben valótlan; tekintve, hogy valamely ügyfél perbeli mulasztásának csak perbeli joghatály tulaj donitható, de ez bizonyítékot semmi esetre sem képezhet, abból tehát, mert a vádló idéztetés daczára meg nem jelent, még a bizonyítékok legszabadabb mérlegelése szerint sem lehet valamely tényt, mint tz esetben a jogos védelmet bizonyítottnak venni; tekintve végre, hogy a técsői kir. járásbiróság által követett eljárás az ítélet jogerösségének közjogi jelentőségét sérti és ily gyakorlat esetleges lábrakapása a jogbiztonságot komolyan veszélyezteti: ki kellett mondani, hogy a kifogásolt ítéletben a törvény többszörösen megsértetett. Kelt Budapesten, 1901. évi július hó 1-én. 17. szám. Sérti a törvényt a kir. törvényszéknek mint felebbviteli bíróságnak az az eljárása, hogy a B. P. 550. §-a utolsó bekezdésének rendelkezése ellenére fölebbviteli tárgyalás megtartása nélkül tanácsülésben vizsgál felül oly Ítéletet, mely ellen az ügy érdemére, tehát ténymegállapításra vonatkozó felebbezés használtatott. (3768/1901. B. sz.)