Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

480 A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441- 442. §-ai alapján hozott határozatai. A 205. §. a tanuzás és eskü kötelessége alól mentes személyek között a sértett felet fel nem emliti; sőt a 222. §. szerint a sértett meg vagy meg nem esketése egyedül a biró belátásától tétetik függővé ; a 223- §• pedig az esetben, ha tanuként idéztetett, a sértettet tanudij, vagy útiköltségben részesithetőnek mondja. A mennyiben pedig a biróság a sértett félnek kihallgatását szükségesnek találván, őt a tárgyaláson való személyes megjelenésre kötelezte, a törvénynek e tekintetben való minden különös rendelkezése nélkül magából a birói hatalom gyakorlásának komolyságából és a bűnvádi per közjogi természetéből önkényt következik, hogy sértett esetleges ellenszegülésének megfékezésére mind azok az eszközök és szigorú intézkedések (B. P. 194., 195. §§.), a melyeket makacs tanuk irányában a B. P. alkalmazhatóknak kijelölt, foganatba vehetők. Minthogy pedig a B. P. 521. § a szerint az előbbi fejezetek rendelkezései eltérő különös szabályok hiányában a kir. járásbíróságok előtti eljárásban is megfelelően alkalmazandó, tekintet nélkül a fenforgó perre és az abban követett eljárásra, hanem csakis a tett elvi kijelentésre szoritkozva, ki kellett . mondani, hogy a selmeczbányai kir. járásbiróság a végzésben idézett kijentése által a törvényt megsértette. Kelt Budapesten, 1901 márczius 28-án. 12. szám. A B. T. K. 310. §-ába ütköző súlyos testi sértés vétsége az 1897 : XXXIV. t.-cz. 18. §. és a 17. §. 4. pontja szerint nem a kir. járásbiróság, hanem a kir. törvényszék hatáskörébe lévén utalva, a törvényt sérti az eljárás, ha a kir. járásbiróság ilyen ügyben érdemlegesen itél. (2197/1901. B. sz.) A kir. koronaügyészség perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a békési kir. járásbiróság 1900. évi márczius hó 13 án 1900. B. 74'4. sz. a. hozott Ítéletével a törvényt megsértette; ehhez képest a hatáskör hiánya folytán ez az Ítélet megsemmisittetik és az ügy a békésgyulai kir. törvényszékhez utasittatik. Indokok: D. L. azt panaszolta a békési kir. járásbiróságnál, hogy Cs. J. őt egy forgópisztolylyal gondatlanságból hátba lőtte s rajta 14 nap alatt gyógyult sérülést okozott. A kir. járásbiróságnál megtartott tárgyaláson is az a tényállás fogadtatott el, hogy a panaszlott sérülés gondatlanságból okoztatott. Ez a tényállás a btk. 310. § ba ütköző vétségnek felel meg, mely az 1897 : XXXIV. t.-cz. 18. §. és a 17. §. 4. pontja szerint nem a kir. járásbiróság, hanem a kir. törvényszék hatáskörébe van utalva. Ennélfogva a békési kir. járásbiróság megsértette a törvényt, midőn ez ügyben érdemlegesen itélt. ítélete ez okból a hatáskör hiánya miatt a bpts. 442. §. végpontja értelmében megsemmisitendő és az ügy a békésgyulai kir. törvényszékhez mint illetékes hatósághoz utasitandó volt. Kelt Budapesten, 1901. évi április hó 17-én.