Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. 479 a curiai végzés kihirdetése napjáig, vagyis az április 10 tői április 27-ig eltelt időt is belefoglalta határozatába, mert 1. a B. P. 494. §-a szerint az Ítélet jogerőre emelkedik, ha az Ítélet ellen használt perorvoslatot a biróság visszautasította vagy elutasította; tehát K. Istvánra nézve a letartóztatás április 10 én, t. i. a semmiségi panasz elutasításának napjával vizsgálati fogsági jellegét elvesztette; 2. mert az 505. §. 3-ik bekezdésének 1—4. pontjai hasonló esetekre nézve akként intézkednek, hogy az Ítélet jogerőssé váltának időpontjától a végrehajtásig letelt, idő teljesen levonandó; 3. mert az 505. §. 2 ik bekezdése szerint hozandó végzés nem lévén egyéb, mint az Ítélet pótlása, ez olyanról, a miről a biróság Ítélethozatal esetében sem intézkedhetett volna, szintén nem rendelkezhetik. Erre nézve minden kétséget kizár az, hogy azokban az esetekben, mikben a kir. Curia Ítéletet hozván, egyszersmind a fogva lévő elitélt által a curiai Ítélet keltéig elszenvedett fogság beszámítása iránt is intézkedett — e végső határozat kelte napjától az Ítéletnek kihirdetéséig, illetőleg foganatosításáig eltöltött idő felől az 505. §• 2 -ik bekezdésében meghatározott végzés nem hozandó, hanem a curiai ítélet napjától eltöltött fogság ideje teljesen naptárszerüleg betudandó. A jelen végzés a felekre azért nem bir hatálylyal, mert a kir. törvényszék határozata a fentiek szerinti betudásokhoz hasonlítva sem tekinthető az elitéltre nézve kedvezőtlennek. Kelt Budapesten, 1901. évi márczius 14-ik napján. 11. szám. Ha a terhelő és súlyosító, valamint az enyhítő és mentő körülmények felderítése végett a sértettnek tanuként való kihallgatása szükségessé válik, a sértett még akkor is megidézhető, ha különben a B. P. értelmében az ügy tárgyalásáról távol maradni, vagy magát meghatalmazott által képviseltetni jogosult volna. A törvényt sérti tehát a biróság Ítéletének indokolásában tett az a kijelentés, hogy a sértettet vallomástételre kényszeríteni nem lehet. (1782'1901. B. sz.) A perorvoslat alaposnak találván, kimondatik, hogy a selmeczbányai kir. járásbíróság fent idézett keleta és számú Ítéletének indoko lásában tett azzal a kijelentésével, mely szerint : »sértettet vallomástételre kényszeríteni nem lehet«, a törvényt megsértette. Mert: A B. P. 9. §-a kötelességévé teszi a hatóságoknak, hogy a terhelő és súlyosító, valamint az enyhítő és mentő körülményeket egyenlő figyelembe vegyék. Ebből tehát az következik, hogy ha a most jelzett körülmények felderítésére a sértettnek tanuként való kihallgatása szükségessé válik, a sértett még akkor is megidézhető, ha különben a perrendtartás értelmében az ügy tárgyalásáról távol maradni vagy magát mégha "aknázott által képviseltetni jogosult volna (B. P. 286. §. 4 ik és utolsó bekezdése, valamint az 529- §. 2 ik és 3-ik bek.).