Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

478 A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. Á kir. koronaügyész által használt perorvoslat részben alaposnak találtatván, a kir. Curia kimondja, hogy a kir. törvényszék fent idézett keletű és számú végzésével a törvényt annyiban megsértette, hogy nemcsak az Ítélet kelte és a kir. Curia elutasitó végzése hozatalának napja között eltelt időt, hanem az utóbbi nap (április 10-ike) óta eltelt időt is határozatának tárgyává tette. E határozat a perbeli felekre nézve hatálylyal nem bir. Indokok: A B. P. 327. §. e) pontja szerint — a mi a 418. §., illetve a 439. §. értelmében a kir. Ítélőtáblákra és a kir. Curiára nézve is kötelező — az itélethozásig kiállott előzetes letartóztatásnak vagy vizsgálati fogságnak a büntetésbe való beszámitása vagy be nem számitása, illetőleg a beszámitás folytán a büntetésből kitöltöttnek vett időtartam felől a vádlott elitéltetése esetében az Ítéletben rendelkezni kell. Ha tehát a felebbviteli biróságok Ítéletet hoznak, a fogva levő vádlott vizsgálati fogsága miként való betudása felől a kir. itélő táblai, illetőleg a curiai Ítélet kelte napjáig az intézkedés mindenkor megteendő és meg is tehető. Ellenben azokban az esetekben, a mikben a felebbviteli biróságok a jogorvoslatot visszautasítják vagy elutasítják, tehát ítéletet nem hoznak, a jogorvoslattal megtámadott ítéletnek hozatala napjától a visszautasító, illetőleg elutasitó felsőbirósági végzés kelte napjáig eltöltött vizsgálati fogság beszámitása vagy be nem számitása iránt, illetőleg a kitöltöttnek vett idő tartama iránt birói határozat nincs. Ugyanez az eset beállhat akkor, ha a felsőbíróság ítéletet hoz ugyan, de nem értesült arról, hogy a szabadlábon volt vádlott — bármely okból — időközben előzetes letartóztatásba vagy vizsgálati fogságba vétetett. Ily esetekre vonatkozólag intézkedik a B. P. 505. §-ának 2-ik bekezdése, elread-lvén, hogy az előzetes letartóztatásnak és a vizsgálati fogságnak a büntetésbe beszámitása vagy be nem számitása s mily tartamban leendő beszámitása felett az elsőfokú bíróság utólag, tárgyalás nélkül, végzéssel határozzon. A B. P.-hoz benyújtott ministeri indokolás (726. és 727. oldalon) kifejti, hogy habár az Ítéletek végrehajtása a kir. ügyészségnek és nem a törvényszéknek hatáskörébe utaltatott, a fent körülirt eseteket mégis a birói cognitio tárgyává tétetni kellett, mert itt nemcsak az időnek naptárszerü számitásáról, hanem a B. T. K. 94. §-ának alkalmazásáról van szó, a mi csak a biróság által gyakoroltathatik. A törvénynek tehát teljesen megfelel a szegedi kir. törvényszék által követett az az eljárás, mely szerint K. István semmiségi panaszának elutasittatása következtében az Ítélet kelte (1900. évi február 17-ike) után eltöltött vizsgálati fogság betudása és annak arányositott mértéke felől az 505. §. 2-ik bekezdéséhez képest utólag s tárgyalás nélkül, végzéssel határozott. Azonban a törvényszék e határozatával megsértette a törvényt annyiban, a mennyiben végzésének anyagául nemcsak azt az időt vette, a mi az Ítélet keltétől a kir. Curia elutasitó végzése kelte napjáig — vagyis február 17-től április 10-ik napjáig — eltelt, hanem