Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. 477 9. szám. A B. P. 30. §-a a katonai bíróságok hatáskörére vonatkozó szabályokat érintetlenül hagyta. Az 1889. évi VI. t.-cz. 62. §-ának harmadik bekezdése értelmében a közös hadseregnek tényleges szolgálatban álló egyénei a katonai büntető szabályok alatt állanak. Minthogy pedig a katonaszökevény is a tényleges katonai kötelék alatt áll: a törvényt sérti oly ítélet, mely katonaszökevény fölött hozatott, ámbár a bíróság nem bírt tudomással az álnév alatt védekező vádlottnak ebbeli minőségéről. (1026/1901. B. sz.) A budapesti kir. büntető törvényszéknek fent idézett keletű és számú Ítélete — a melylyel a törvény megsértetett — megsemmittetik és a most nevezett biróság utasittatik, hogy az összes bűnperiratokat a megkereső katonai hatósághoz tegye át. Indokok: A B. P. 30. § a a katonai biróságok hatáskörére vonatkozó szabályokat érintetlenül hagyta Az 1889. évi VI. t.-cz. 62. §-ának harmadik bekezdése értelmében a közös hadseregnek tényleges szolgálatban álló egyénei a katona büntető szabályok alatt állanak. A bécsi helyőrségi parancsnokságnak 1900. évi deczember hó 8 án 25,878/9034. sz. a. kelt megkereséséből kitűnik, hogy a B. Antal álnéven elitélt V. János a 84. számú cs. és kir. gyalogezredben tényleges szolgálatban állott, Bécsből megszökött, csapatját engedelem nélkül hagyta el, tehát a szökésnek tartama alatt is tényleges katonai kötelékben volt, mihez képest kétségtelen, hogy a budapesti kir. büntető törvényszék hatáskörét túllépte, midőn bár csak tévedésből oly személy fölött itélt, ki a katonai hatóságnak volt alávetve. Ily tényállás mellett és a B. P. 442. §-ának végső bekezdése alapján a törvény megsértésének kimondásával a megtámadott itéietet megsemmisíteni és az ügyet az illetékes katonai hatósághoz utasitani kellett. Kelt Budapesten 1901. évi február 21-én. 10. szám. Oly esetekben, a melyekben a büntető Ítélet ellen használt perorvoslatot a fölebbviteli biróságok visszautasítják vagy elutasítják és az elsőfokú biróság a B. P. 505. §-ának 2. bekezdése értelmében az előzetes letartóztatásnak és a vizsgálati fogságnak ^büntetésbe való beszámítása vagy be nem számítása s mily tartamban leendő beszámítása felett utólag, tárgyalás nélkül, végzéssel határoz, e részben az elsőfokú biróság csakis az Ítélet kelte és az el- vagy visszautasító végzés hozatalának napja között eltelt időt teheti határozatának tárgyává. — A törvényt sérti tehát az elsőfokú bíróságnak ily esetben hozott oly végzése, a mely az el- vagy visszautasító végzés hozatalának napja óta eltelt időt is határozatának tárgyává teszi. (14701901. B. sz.)