Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441 - 442. §-ai alapján hozott határozatai. 473 Már a grammatikai értelmezésből kétségtelen tehát, hogy a mig az 550. §. 4. bekezdése azon eseteket sorolja fel, melyekben a törvényszék, mint másodbiróság van jogositva Ítélni, addig a végső bekezdés azon eseteket jelöli meg, a melyekben a per tárgyalásra utasitandó. Ezek pedig a törvény helyes értelmezése szerint : 1. a melyekben a járásbiróság Ítéletének alapjául szolgált ténybeli megállapítások vannak megtámadva; 2. az elsőfokú Ítéletnek a §. 4. bekezdésében fel nem emiitett egyéb — taxativ fel nem sorolható — intézkedései felebbeztettek; 3. a 4. bekezdésben felemiitett s rendszerint tárgyalás mellőzésével elbírálható esetek oly feltétellel, ha ezek helyességére nézve a törvényszéknek másként (t. i. tárgyalás nélkül) el nem oszlatható kétsége van. Tehát az itt az 1. és 2. alatt felhozott esetekben a tárgyalás megtartása imperative, a 3. esetre nézve facultative van elrendelve. Minthogy pedig a fenforgó bűnvádi perben a járásbiróság Ítéletének alapjául szolgált ténybeli megállapítások felebbezéssel megtámadva voltak, a tordai kir. törvényszéknek a jelen végzés rendelkező részében kiemelt eljárását törvénysértőnek kiemelni kellett. Végül megjegyeztetik, hogy a B. P. 442. § ának végső bekezdése értelmében a jelen határozat a szőnyegen levő bűnvádi perben érdekelt ügyfelekre nézve hatálylyal nem bir. Kelt Budapesten, 1901. évi január hó 10. 7. szám. A B. T. K. 104. §-a 1. pontjában meghatározott esetben kiszabandó összbüntetés tartama csak rövidebb, de nem hosszabb lehet, mint a különitéletekben megállapított többrendbeli szabadságvesztésbüntetés együttes tartama. Másfelől a B. P. 518. §-a kifejezetten tiltja a külön Ítéletekben mérlegelt súlyosító és enyhítő körülmények ujabb figyelembevételét az összbüntetés kiszabásánál. Mindkét törvényt sérti oly Ítélet, mely az összbüntetést a külön ítéletekben megállapított szabadságvesztés-büntetések összegét felülhaladó tartamban szabja ki. Az összbüntetés nem terjed ki a mellékbüntetésekre. Az összbüntetés a B. T. K. 104. §-a 1. pontjában meghatározott esetben a két külön Ítéletben kiszabott egynemű szabadságvesztésbüntetése tartamának összeadása utján létesül, mihelyest az elitélt szabadságvesztésbüntetése az egyik Ítéletben megáliapittatott büntetés kitöltése után félbeszakittatott. (3151901. B. sz.) A kir. koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, a deési kir. járásbíróságnak fentidézett 1013. sz. Ítélete a fogházbüntetés tartama tekintetében és arra nézve is, hogy a mellékbüntetésnek az 54. §. alapján való mellőzését kimondotta, hatályon kívül tétetik és